EGY PAPÍRBLOGGER FELJEGYZÉSEI
A szex mint hobbi
Sipos Géza utolsó frissítés: 15:36 GMT +2, 2007. november 2.Igazából akkor is fel vagy öltözve, mikor éppen hagyományos értelemben levetkőztél, hiszen "van rajtad valami", s ez a valami annál cselesebb, minél inkább közelít földrajzilag az erogén testtájakhoz.
Egyre több társkereső oldalon lehet találkozni – az ilyen szájtok böngészése kifejezetten ajánlott szociálpszichológusoknak, csak a bemutatkozó oldalakból remek doktorikat lehetne írni – azzal a közléssel, hogy az illető hobbija a szex. Ez a megállapítás egyaránt felbukkan fiúk és lányok adatlapján egyaránt.
Ha ők mondják, biztos így is van. De mi következik mindebből? Nem sok, de ez a kijelentés sokmindent megmagyaráz. Ha a szex ugyanolyan szabadidős foglalatosság, mint az úszás, a kertészkedés, a bélyeggyűjtés, a foci és így tovább, akkor végső soron az élmények, az érintések begyűjtése a lényeg.
A tranzakcióanalízis pszichológiája szerint mindegy, hogy a fizikai érintés (stroke) , vagy a szóbeli, illetve metakommunikációs elismerés pozitív vagy negatív, az a fontos, hogy egyáltalán legyen ; tehát mindegy, hogy elismerőleg megsimogatnak, vagy szóban leteremt a főnököd.
A fontos az, hogy foglalkozzanak veled.
Aki hobbiként kezeli a szexet, annak lényegében mindegy a partner neme – annak ellenére, hogy ő ebbe lehet, hogy bele sem gondol. Tehát nem érdekes, hogy a másik férfi vagy nő: ha az egyiktől nem kapod meg a szükséges mennyiségű érintést, még mindig kipróbálhatod a másik nemet.
Ennek igazából semmi tétje sincs, nem ajánlatos ebből messzemenő következtetéseket levonni; ez valószínűleg olyan szintű döntés, hogy valaki megunja a tejeskávét, és most ezentúl kakaót iszik. Egy darabig. De ez a döntés persze nem hosszú távra érvényes, és feltehetően nem is vésődik be, hiszen a kakaóra is rá lehet unni holnapután.
De ebből még nem következik az, hogy a leszbikusság elterjedtebb lenne, mint húsz vagy száz évvel ezelőtt. Fiúknál bonyolultabb a helyzet, mert a közvéleményben rögzült kettős logika szerint (társadalmi nemek!) biszexuálisnak vagy homoszexuálisnak lenni a férfiatlanság bizonyítéka – míg lányok esetében egy biszexuális flört a 'bevállalós', 'vagány csajszi' és hasonló társadalmi kategóriákba való belépővel egyenlő.
Ezt az ellentmondásosságot kétfelől lehet értelmezni: a hagyományos férfilogika szerint az 'eredendően mocskos lányok még ebbe is belemennek, míg a szűzies, ámde potens fiúk nem'; a feminista érvelés inkább a szabadságelméletek felől közelít, és azt hangsúlyozza, hogy a saját nemükhöz vonzódó lányok maguk is hatalmas lelki traumák árán fogadják el azt a tényt, hogy nem fiúk oldalán érzik magukat igazán jól az ágyban. De itt most nem is a homoszexualitásról van szó.
A hobbiszex ugyanúgy működik, mint a hobbikertészet:
adott egy hely, ahol válogathatsz a márkás ásók, kapák, palánták és nagyharangok között, de hogy melyiket választod, az mindegy. És ha nem mész be a válogatni, sőt messze elkerülöd azt a helyet, ahol döntened kell, hogy mit emelsz le a polcról, persze az is választás – de nem nagyobb jelentőségű annál, mint amikor valaki a kispályás-műfüves hobbi, a foci helyett inkább a gombfocizást választja.
A hobbiszexben fontos szempont a mennyiség és a különlegesség, hiszen nem mindegy (ez is olyan egyszerű, hogy már közhelyes), hogy valaki tavalyi, tízezer példányban megjelent bélyeget illeszt be a gyűjteményébe, vagy egy kék mauritiusit. A gyűjtés logikájában a mennyiség és a különlegesség szempontja a minőséggel egyenlő. A paradox helyzet az, hogy nagyon is számít, hogy kivel, de mégis egyremegy.
A hobbiból gyűjtőt tevékenységében népszerűsítő és felvilágosító szakkönyvek segítik – nem nagy ügy ez sem, hiszen Pompejiben fennmaradt freskók szerint az ügyfelek a falra festett ábrák szerint választhattak a nyilvánosházban a pozitúrák között.
Szintén a hobbiból űzött sportok logikája, hogy a megfelelő tevékenységhez passzoló ruhába kell bújni. A hobbiszex-logika legfontosabb, mentálisan talán a leginkább bevésődött következménye az, hogy ez esetben a test, a bőr veszi át a ruha szerepét, felülírva a
meztelenség-felöltözöttség alapvető kettősségét.
És mint ahogy a ruha sem lehet akármilyen, a testet is formálni kell: például a szőrmentesítés ugyanolyan "követelmény", mint amikor mindenki csőfarmerben jár, és egy idő után már kényelmetlenül érzed magad a trapéznadrágban. Ha pedig szándékosan szembemész ezzel a jelenséggel, akkor az önmagában is üzenet, vagyis a dolog logikájából nemigen van kibúvó.
A bőr mint ruha: rá kell gyúrni, szálkásítani, deltásítani kell (fiúk), tetováltatni, testékszereket elhelyeztetni (uniszex), narancsbőrt és egyéb kellemetlenségeket eltüntetni (lányok). Ennek eredményeképpen igazából akkor is fel vagy öltözve, mikor éppen hagyományos értelemben levetkőztél, hiszen "van rajtad valami", s ez a valami annál cselesebb, minél inkább közelít földrajzilag az erogén testtájakhoz.
Ha pedig akkor is felöltözöttnek érzed magad, ha bizonyos mértékig vagy netán egészen le vagy vetkőzve, akkor ezt azt jelzi, hogy átalakult a testpercepciód. Ilyen értelemben a hagyományos intimitás logikája (csak nagyon szűk kör láthat meg ruha nélkül) azon nyomban értelmét veszti: teljesen mindegy, hogy nagyestélyis, vagy meztelen képet közölsz magadról netes helyszíneken (kapcsolatépítő portálokon, blogban, társkeresőkön stb.), az a lényeg, hogy fent legyél.
A testről ilyen radikálisan mechanisztikus felfogásban
először René Descartes értekezett, bár ő még (pofátlanul leegyszerűsítve a gondolatmenetét) gépnek látta a testet. A gépkorszak, a nagy ipari forradalom végetért, s most a test ruhaként jelenik meg.
Descartesnél még ez volt a helyzet: az én – mint tudat, a cogito – számára a test lényege szerint ismeretlen, létezése pedig kétségbevonható, esetleg nincs is. Itt viszont fordítottan működik a logika: úgy bizonyosodsz meg saját magad, mint egyedi tudat létezéséről, hogy nap mint nap gondozod a ruháddá vált tested. És hogy sikeres volt-e ez a gondoskodás, annak próbája a szex.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!