AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA
Romtelecom: a félkapitalista mamut
Sipos Géza utolsó frissítés: 19:57 GMT +2, 2006. május 6.A volt állami, tervgazdálkodós nagyvállalat robbantani akar a szélessávú ADSL-lel, de bután gazdálkodik az infrastruktúrával.
Valószínűleg az indokolatlanul lassú, fokozatosan történő privatizáció az egyik fő oka annak, hogy a Romtelecom máig nehézkesen mozduló gólemként viselkedik a hazai telekommunikációs piacon. A cégből először csak 35%-ot adott el az állam a görög OTE-nak, majd újabb 16%-ot, de a szakmai befektető csak 2003 januárjától többségi tulajdonosa a vállalatnak.
A menedzsment legfőbb célja – úgy tűnik – ebben az időszakban nem az ügyfelek bizalmának tartós visszaszerzése volt, hanem az infrastrukturális monopólium kihasználása révén a minél nagyobb profit megszerzése. A nyereséggel önmagában semmi gond nem volna, ha már az állam a privatizáció mellett döntött, de hosszabb távon megéri a cégnek, hogy ezt úgy szerzi meg, hogy az ügyfél nem érzi folyamatosan becsapva magát, sőt önként megy bele a játékba. Mindez közgázos-marketinges közhely.
Valószínűleg nem nyüzsögne annyi kis garázscég
a szélessávú szolgáltatások piacán, a nagyobb városok tömbháznegyedeit behálózva, ha a Romtelecom mondjuk két évvel korábban vezeti be ADSL szolgáltatását. Ez a késlekedés sokba kerül még a cégnek, pont ugyanúgy, ahogy több tízmillió eurós veszteséget okozott, hogy belevágtak az 1800 Mhz-es mobilszolgáltatási kalandba, Cosmote márkanéven (amit jókora tőkeinjekcióval ismételten megpróbál felpörgetni az OTE).
Az üvegszálas infrastruktúra ehhez korábban is adott volt, viszont a konkurencia, vagyis az RDS-RCS, illetve az Astral-UPC nyomulása az alapesetben kábeltévézésre használt hálózatokon kellett ahhoz, hogy a Romtelecom rájöjjön, olyan infrastruktúrán ücsürög, melyen szélessávú netet lehet szolgáltatni otthoni felhasználóknak is.
Valószínűleg nem volt rossz lépés, hogy a nagyvállalat külön márkanévre, a Clicknetre csoportosítva hozta forgalomba internetes szolgáltatásait – néhány marketinges belátta, hogy a Romtelecom név nem cseng valami jól. Az igénybe vehető szolgáltatások csomagját viszont intelligensebben is kialakíthatták volna: az átalánydíjas – azaz kifizeted az előfizetést, és annyit netezel, amennyit akarsz – Clicknet Digital például csak 20 és 8 óra között, tehát
kizárólag csúcsidőn kívül vehető igénybe.
Aki átböngészi a Clicknet, illetve a Romtelecom honlapját, feleslegesen túlbonyolított, külön szakszótárt igénylő rövidítésekkel terhelt árajánlatokat talál, melyek egyáltalán nem könnyítik meg, hogy az ügyfél összehasonlíthassa őket. Például a dial-up netezés egyik fő költségét, a telefonvonal használati díját szemérmesen ASI-nak rövidítik, és az ügyfélnek kell külön kibogoznia, hogy az durván egy eurócent percenként, áfa (TVA) nélkül.
Az ADSL sikerén most az látszik, hogy ha a Romtelecom hosszas előkészületek után hajlandó ügyfélvonzó szolgáltatásokat kínálni, akkor kereslet is van rá – csak olyan, fontos kis apróságok hiányoznak a Clicknet Express oldaláról, mint a kereső, amellyel az ügyfél a saját telefonszámára rákeresve kideríthetné, vajon az ő körzetében lehet-e ADSL-ezni.
A Romtelecom híresen ügyetlen stratégia-tervezését ismerve csak idő kérdése, mikor éri el az új ADSL-ügyfelek száma azt a kritikus mértéket, amit már az eddigi sávszélesség nem bír el. A hirtelen megugró ügyféltömeg miatti kapacitáshiánnyal két évvel ezelőtt már két hazai mobilszolgáltató is megküzdött, és semmi garancia arra, hogy a Romtelecom tanult az estükből.
ADSL egyelőre csak 43 városban érhető el,
pedig a 90-es évek modernizációjával jóval több helység kapott üvegszálat, amin jelenleg csak egyszerű telefonbeszélgetések futnak – ez pedig valahol pazarlás az infrastruktúrával. A Romtelecom megfeledkezik arról, amit a fogyasztási cikkek forgalmazói rég tudnak: Romániában pont a 21 milliós piac jelenti a legnagyobb növekedési potenciált. Ahogy például Ariel mosószert gyakorlatilag bárhol az országban lehet kapni, úgy a Romtelecom is egy egész országot kopaszthatna meg, ha merne kockáztani.
Ám ez nem valószínű. Ez a cég olyan állatorvosi ló (vagy méretei miatt nevezzük mamutnak), amely egyesíti magában a csak rövid távra tervező magánvállalat fantáziátlanságát a szocialista nagyvállalatok tervgazdálkodási rugalmatlanságával.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!