2018. aug. 15. szerdaMária
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
sipos.transindex.ro

AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA

Kivándorolni ugyan miért ne akarnánk?

Sipos Géza utolsó frissítés: 14:32 GMT +2, 2004. január 28.

"Szép ez a vidék, csak kár, hogy nem lakatlan" – ez a válasz Markó-elnök legutóbbi szónoki kérdésére.





Határozott hangvételűként jellemzi Markó Béla legújabb SZKT-eligazítóját a Kossuth Rádió romániai tudósítója. Moszkovits János valószínűleg érzékeltetni akarta, az erdélyi magyar párt elnöke nem viccel, miközben a következő alternatívát tárja a szövetségi gyűlés és közvetve a nép elé:

– Az Európai Unió küszöbén vagy lesz politikai eszköz parlamenti képviselet és erős önkormányzata a romániai magyarság kezében, hogy sorsát igazgassa – vagy nem, és az esetben teljesen a háttérbe szorulna. Ha ez utóbbi bekövetkezne, a fiatalok elmennének, és Erdélyben csak néhány öregedő politikus, püspök és más értelmiségi gyötörné egymást öncélúan. Ezt akarjuk-e?

– Iiigeeen!

Ilyen költői kérdésre mit lehet válaszolni?
Csakis ezt.

A Vizek-csoport fotója Kolozsvárról (készült 2000-ben)A Vizek-csoport fotója Kolozsvárról (készült 2000-ben)


Aki már hallott egy jellegzetes Romániáról szóló közmondást, nem lepődik meg ezen a kijelentésen. A szólás így hangzik: e o tară frumoasă, păcat că-i locuită!, azaz szép ez az ország, csak kár, hogy nem lakatlan.


Ha engem kérdeznek,

pár tucat "öregedő értelmiségi" valóban kevésbé terheli a természetet, a tájat, mint 1,4 millió ember együttvéve, szóval, ha csak az értelmiségiek nem vándorolnának ki, rendben lenne, akkor maradhatna igazi tündérország Erdélyország, nem halna ki az erdélyi gyopár például, mert miután az utolsó család utolsó konténere is elcsattogna a síneken, már senki sem kirándulna sehová, az öregek alig mozdulnának ki a házból, egymást érnék a szavalóversenyek, és az erdőpusztító könyvkiadást is be lehetne szüntetni, hiszen alapanyagnak ott az egész klasszikus irodalom; sőt, elég Reményik.

Egy-két újság, rádióműsor, tévé maradhatna, az egészséges közéleti perpatvar és adrenalinszint karbantartásáért. Aki nem bírná a terhelést, rövid úton megelőzhetné egy kis infarktussal az Alzheimer-kórt és más csúnyaságokat, milyen jól megélnének a temetkezési vállalkozók. De nagy csend támadna széles e határban!

____________________

Ugye szép?
Ugye abszurd?
Akárcsak Markó Béla szónoki kérdése. Hiszen december 3-án jelent meg az Etniumközi Viszonyok Kutatóintézetének felmérése, amely az RMDSZ megrendelésére készül. Ebből az derül ki, hogy az erdélyi magyarokat reprezentáló minta 93,2%-a szerint a magyarok képviselőinek ott a helyük a parlamentben (igaz, a magyarok 53,8% nem tudja, kivel kéne koalíciót kötni).

Tehát az erdélyi magyarok nem buktatnák ki az RMDSZ-t a parlamentből, márcsak azért sem, mert egyszerűen nincs olyan konkurens alakulat, amelyre a parlamenti választások napján szavazni lehetne

Másodszor. A megkérdezettek 60%-a elégedett Markó, 50% az RMDSZ két frakciójának munkájával.

Harmadszor. A mérés szerint úgy általában 15% telepedne ki véglegesen; az arány természetes módon magasabb (24%) a mobilis, 18-25 év közötti fiatalság és a határ közelében, például a Bánságban élők esetében (21%). Az adatsor biztató is lehet, ha például a hasonló nyomorban élő, román fiatalok kétségbeesett kivándorlási vágyával vetjük össze, amely már-már mozgalommá alakul.

Ráadásul (elvileg) Magyarországra a romániai magyarnak könnyebb kivándorolnia, mint mondjuk a román polgárnak Svédországba – igaz ugyan, hogy ami a gyakorlatot illeti, a kulturális-nyelvi könnyebbséget a nehézkes beilleszkedés és az "anyaország" szigorú bevándorlás-politikája ellensúlyozza.


Tehát nem valószínű, hogy elvész a parlamenti képviselet.

Ha ad absurdum odalenne, az itt élők valószínűleg akkor sem keverednének annyira apokaliptikus hangulatba, hogy itt mindent feladva elkezdjenek kivándorolni. (A '90-es években ilyen jelenséghez a marosvásárhelyi márciusi vérengzés sokkhatása kellett, és sok olyan család ismeretes, aki március végén csomagolt, de már 1990 nyarának végére visszaköltözött. És sok fiatal értelmiségi csalódik jelenleg is Magyarországban. Visszaköltözik. És folytathatnánk a sort.)

És különben is, a kivándorlás nem tragédia, hanem a nyughatatlanok luxusa.

És különben is, ez szabad ország, amelyet lehet szeretni, el szabad árulni, és itt lehet hagyni, mert ugye, szabad ez az ország, ahol még a politikusoknak is szabad olyan stílusban riogatni, mint a Karinthy-paródia szerint Szabolcska Mihály: "Nincsen benne semmi / ámde az legalább érthető!"
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!