2017. november 22. szerdaCecília
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
sipos.transindex.ro

REPLY

Ne csak tüntess, szervezz is valamit!

utolsó frissítés: 15:31 GMT +2, 2011. június 21.

Körülbelül egyenlő arányban keverednek Selyem Zsuzsa írásában azok az elemek, amelyekkel egyetértek, és azok, amelyekkel nem – bizonyára elnézi nekem, ha csak az utóbbiakra reagálok.

>> Selyem Zsuzsa írása: Miért megyek ki a térre?

Tavasszal volt szerencsém három hónapig Marokkóban élni. Ugyan a fővárosban, Rabatban az „arab tavaszhoz” kapcsolódó tüntetések legnagyobb hulláma elkerült bennünket (a legtöbben Casablancában vonultak az utcára, erőszak csak északon, al-Ḥusayma/Al-Hoceimában volt), de nyilvánvaló volt, hogy akik az utcára vonultak, nem csak a szokásos témák miatt (szegénység, munkanélküliség, korrupció) tüntetnek, hanem azért is, hogy az abszolutisztikus királyság lebontása haladjon minél előbbre. Vagyis a demokráciáért. Így általában.


Mert már muszáj lépni valamit.

A negyvennyolc éves uralkodó, VI. Mohamed a róla szóló portrécikkek szerint inkább tűnik fineszes nagyvállalkozónak, mint megközelíthetetlen királynak, bizonyára belátta, hogy a népével folytatott láthatatlan alkufolyamatban (melynek tárgya az ő hatalmának további biztosítása) most neki kell engednie. Tavasszal tévébeszédben jelentett be alkotmányos reformot, melynek célja az alkotmányos monarchia irányába elmozdítani a Nyugati Királyság államberendezkedését. Most június 17-én pedig azzal állt elő, hogy a reformot népszavazás erősíti meg, amelyet ősszel előrehozott választás követ.

A fontosabb változtatások: ezentúl a miniszterelnök nevezheti ki kabinetje tagjait, és akár fel is oszlathatja a parlamentet (ez eddig királyi előjog volt), továbbá államnyelv lesz a második legnagyobb marokkói népcsoport, a berberek közös standardizált nyelve, a tamazight (így az ország gyakorlatilag négynyelvű lesz a modern standard arab, a marokkói arab, a darízsa és a francia mellett). Ugyanakkor a király katonai főparancsnok és legfőbb vallási vezető, továbbá a minisztertanács elnöke marad, és persze senki se szólhat bele, miként intézi a királyi birtokokon alapuló, többmilliárd dolláros forgalmú holding ügyleteit.

Mindezt azért írom, mert úgy látom, Észak-Afrikában van tétje úgy általában a demokráciáért az utcára vonulni. Ugyanakkor az „arab tavasz” (milyen jó metafora – felment annak eldöntése alól, meddig tart a lázadás és hol kezdődik a forradalom és/vagy a polgárháború) mintájára „forradalmat” hirdetni Spanyolországban, majd pár hét után feladni és levonulni az elfoglalt terekről – hát, nem is tudom. Értékelem az ügyszeretetüket, de

miért kell egy amúgy jelentős tüntetéssorozatot másnak nevezni, mint ami?

***

Nekem abból van elegem, ha politikai események értelmezésekor abban is összesküvés-elméletek megvalósulását látjuk, amikor valami csak a szokásos emberi butaság, szűklátókörűség, napi döntéshozói improvizáció vagy egyszerűen a véletlenek miatt szar.

Szerintem Kolozsvár „hajdani bohóca”, Gh. Funar meggyőződéses nacionalista/soviniszta, némi dadaista akcióművész beütéssel, aki egyszerűen azt tette, ami mindebből következik. Abból, hogy bukaresti üzleti körök profitáltak abból, hogy Kolozsvárt jórészt elkerülték a befektetők (figyelem! nem egész Erdélyt) a kilencvenes években, még nem következik, hogy ők súgtak Gh. F.-nak.

A „nacionalizmus-kártya” előhalászására szerintem nincs különösebb magyarázat a fentieken túl – egypár politikus úgy látja, hogy rövid távon ez a kézenfekvő. Nehezen tudom elképzelni, hogy Kolozsvár jelenlegi polgármestere olyan mélységben analitikus elme legyen, aki „a potenciális társadalomkritikai erők lekötésére” dolgoz ki stratégiákat. Magyar oldalról meg működik a kisebbségi reflex: ha támadnak, összezársz. Ennek hatékonyságát lehet vitatni, de nem látok benne semmiféle játszmaszerűt.

Továbbá szerintem nem célszerű úgy tenni, mintha nem léteznének regionális érdekellentéteken alapuló nemzetiségi ellentétek, és abban a meggyőződésben élni, hogyha nem lennének „nacionalista játszmák”, akkor mindannyian egységben képviselnénk társadalomkritikai erőt. Ha nem veszel tudomást ezekről az érdekellentétekről, úgy végképp nem tudod kezelni őket.

***

Úgy gondolom, Kelet-Európában a demokrácia napi működtetéséért érdemes lépni. Például a kolozsvári polgármesteri hivatal is azzal bekkeli ki a társadalmi vitát, hogy fontos dokumentumokat, közleményeket stb. simán felhajít a városháza honlapjára, aztán bogozza ki a szövevényt, aki akarja. A hosszú távra szóló városrendezési terv oldala így néz ki.

Ha ebből valakik használhatóbb szájtot készítenének (és makettekkel, számítógépes modellekkel megtűzdelt interaktív kiállítást, kerekasztalokat és sok minden mást), valószínűleg sokakat lehetne meggyőzni arról, hogy igenis, szóljon bele abba, merre fejlődik a városa a következő húsz évben, vagy legalább gondolkozzon el a témán. Ha a városházát és/vagy a városi tanácsot meggyőznék, adjon pénzt is minderre (mert mások – ún. civilek - színvonalasan elvégzik azt a munkát, ami az ő feladatuk lenne), az lenne a helyi demokrácia győzelme.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!