AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA
Hívelégtelenség
Sipos Géza utolsó frissítés: 10:42 GMT +2, 2003. október 15.Nem kizárt, hogy az SZKT előtti beszédében Markó Béla ezúttal ágyúval lőtt oda, ahova nem érdemes lövöldözni. Mert választások közti békeidőben a politikusok egészséges hívelégtelenségben szenvednek.
Amúgy korrekt és szenvedélyes beszédben nevezte Markó Béla "levitézlett politikus kollégáknak" azokat, akik (szavai szerint) "mindenféle nemzeti tanácsokat szerveznek". A tanácsszervezők kárhoztatására abban a pár bekezdésben kerül sor, ahol az irodalmi szövegek klasszikus építkezési szabályai szerint a leghangsúlyosabb kijelentéseknek kell elhangzaniuk.
Ha egy hatoldalas beszéd elmondva körülbelül 18-20 perc (okos ez az időhatár, iskolapszichológusok megfigyelése szerint a nebulók is körülbelül ilyen időtartamig képesek egy témára koncentrálni), akkor ez a szövegrész a 11-15 perc tájékán mondódik el. Amikor a szónok a lényeget mondja.
Markó a szombati SZKT előtt elmondott beszéde higgadtan szenvedélyes. Egy dologban hibázik a szónok. Retorikailag és politikailag nem igazán célszerű két, egymást ellentételező üzenetet kimondani egyazon beszéd egyazon tetőpontján.
A szövetségi elnök egyszerre beszél arról, hogy "Ha együtt vagyunk, én nem félek semmiféle rossz helyzettől, mert meg tudunk oldani minden problémát közösen. Ha kell, tárgyalunk, ha kell, összeveszünk, ha kell, tüntetünk, ha kell, kivonulunk, ha kell, megbékélünk" és egyúttal "orcátlanoknak" nevezi azokat, akik "kisajátítják a magyar nyelv legszentebb szavait", vagyis a székely nemzeti tanácsokban látják a székelység, a magyarság, az emberiség stb. legfőbb jótéteményét, üdvét stb.
Nem hiszem, hogy meg lehetne győzni azokat, akik az RMDSZ helyett más politikai szervezetet szeretnének alakítani arról, hogy ezzel botorságot tesznek, hogy: egységben az erő, térjenek meg, forduljanak vissza, lássanak fantáziát az RMDSZ-ben ismét – amikor a következő mondatban (elnézést a túlságosan célratörő kifejezésért) elküldjük őket melegebb éghajlatra. Aztán újabb okos érvek következnek az egység mellett, majd ismét egy adat szidalom.
Mintha a nemzeti tanács, a fórummozgalom vált volna a szövetségi elnök gyenge pontjává. Amelyen kötelező módon fel kell háborodni. Elismerem, lehet politikai cél az is, hogy minél inkább befeketítvén ellenfelünket, választóinkat, vagy a bizonytalanokat elriasszuk tőlük. De kampánystratégák tudják, hogyha egy párt csakis negatív üzeneteket küld, azt a választók megbüntethetik. Mert mindenki tudja, érzi azt a közhelyes igazságot, hogy a világ nem fekete-fehér.
Ezt a beszédet is makacs negativizmus terheli, még akkor is, ha Markó Béla felhívja a figyelmet egy csúsztatásra, amit az átírt alkotmány ellenzői követnek el. Ám a két érvelésmód (az egység üdvössége – a megosztottság és a megosztók kárhoztatása) szerencsétlen módon kioltja egymást. Ráadásul nem kizárt, hogy Markó Béla ezúttal ágyúval lőtt oda, ahova nem érdemes lövöldözni. Vagyis elfeledkezik arról a szociológiai tényről, hogy a választók többsége két választási kampány között inkább éli az életét, nem politizál.
Tehát várható volt, hogy az a székelység pár százaléka (a többszáz ezres közösségből 1-2000-ren, ideértve a marosvásárhelyieket is) megy el székely tanácsot választani. Azok, akik különösen elégedetlenek, és rendkívüli módon szeretnek politizálni. Minthogy az RMDSZ belső választásain is elhanyagolható volt Erdély-szerte a részvétel. Azok mentek el, akik jónak látták elégedettségüket külön ki is nyilvánítani. És ez természetes dolog. Választói tömegek akkor mozdulnak meg, mikor valóban tétjét érzik a voksnak. A kettő közötti időszakban a politikusok egészséges hívelégtelenségben szenvednek.
Ezt a párszáz-párezer embert – illetve azokat, akiket ők tisztelnek – fölösleges szidalmazni. Amúgy is elég bajuk van a hatóság packázása miatt, amely nem képes belátni, hogy 1989 a szabad gyülekezés jogát is magával hozta. Ugyanis aki székely tanácsot akar alakítani: szíve joga. Hogyha ezek a tanácsok autonómia-törvényt nyújtanak be aláírásgyűjtés révén: az ő dolguk.
Hogy a tanácsokat (ha bejegyzésüket kérik) a hivatalosságok elismerik vagy sem: ez a bíróságra tartozik. Hogy az autonómiát a parlament le- vagy megszavazza: majd elválik. Így kéne a jogállamnak működnie, és ez az ország belátható időn belül nem lesz jogállam-szerűbb, ha állampolgárainak legalább egy kis csoportja nem tesz úgy, mintha jogállamban élne. (N. b.: a szabad gyülekezés azért csak egyetemesebb elvnek tűnik, mint az RMDSZ egysége.)
Ha én írtam volna Markó Béla beszédét, a tanácsellenes szövegrészeket az utolsó betűig kihúztam volna, mert ezek nélkül is lett volna éle a szövegnek. A mindenáron hibákat keresők erre azt mondhatják, hogy ez az él már kissé kopott, hiszen késeinek tűnik akkor érvelni az egység mellett, amikor már egy éve alakulnak az RMDSZ-szel párhuzamos szervezetek.
Ha ennyire purista lennék, akkor ezt is kihúztam volna. De akkor csak az maradt volna, amit a PSD-párti politikusoknak üzen a szövetségi elnök. Ez sem rossz, de túl kevés. Maradjon akkor a szenvedélyes érvelés az egység mellett. Mert ezzel lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni. Vitatkozni. De erkölcsprédikációt csak gyűlölni meg szeretni lehet. Markó Béla politikai habitusából pedig eddig az derült ki, ő nem szeretné, ha a gyűlölöm/szeretem antinómiára szűkülne le a rom.magyar politizálás.
Mikor Tőkés Lászlót kigolyózták az RMDSZ-ből (illetve kigolyózta-golyózatta magát; hogy melyik félnek pontosan mekkora része volt a folyamatban, fátylat rá), számosan felsóhajtottak, hogy az erkölcsprédikációk hangereje halkulni fog.
Aki nemzeti tanácsot, székely tanácsot szervez, nem érdemes prédikációkkal támadni – hiszen ezen a fronton ez az irányzat úgyis verhetetlen. Akkor már inkább következzék ismét az egységretorika, ha kevesebb benne a hév, és frissebbek az érvek, és a csapatból senkire sem vetül korrupció árnyéka. Vagy inkább legyen az RMDSZ csak és kizárólag profi párt, ne akarjon mindenáron az összes erdélyi felett gyámkodó civil szervezet is lenni.
(Ja, és hogy ki beszél szebben magyarul: javaslom, hogy az erdélyi magyar politikusok meggyőződésre való tekintet nélkül induljanak a nyelvművelő mozgalom versenyén. Az az objektív terep az ilyenszerű mérkőzéshez.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!