2018. február 22. csütörtökGerzson
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
sipos.transindex.ro

AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA

A Tanács, mely hol rúg, hol simogat

Sipos Géza utolsó frissítés: 13:43 GMT +2, 2003. szeptember 25.

A Nemzeti Tanács kezdeményezői dühödten hol így, hol úgy nyilatkoznak. Ami nem jelenti azt, hogy az RMDSZ szigorú szemmel nézve ne tűnne egyetlen nagy, józan, retorikai és közéleti üresjáratnak.



Érdekes retorikai teljesítménynek lehet tanúja, aki összehasonlítja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező testületének (EMNK kt) alig háromnapos eltéréssel nyilvánosságra hozott nyilatkozatait. Tőkés László püspök és Szilágyi Zsolt képviselő (aki péntektől az EMNK kt ügyvivő elnöke) hétvégén dörgött és villámlott, majd kedden a kormányfői találka előtt szelíden ejnye-bejnyézve figyelmeztette kötelességükre Nastaset és Medgyessyt.

A két nemzetpolitikus korábbról ismert stílusát összevetve nem butaság arra következtetni, hogy a szombati, Szilágysomlyón előadott dörgedelem inkább a püspök, a keddi írás inkább a képviselő tollára vall.

Szombaton az EMNK szilágysomlyói fórumán az hangzott el, hogy a romániai magyarok jobban teszik, ha nem szavazzák meg az alkotmányt, mert a szöveg a magyar nemzeti közösségre nézve hátrányos rendelkezéseket tartalmaz. (Vagyis marad az első paragrafus híres-hírhedt kitétele, mely szerint Románia nemzetállam.)

Az ugyebár mindegy, hogy az új alkotmány bevett oktatási formának ismeri el az egyházi iskolákat, annak ellenére, hogy az egyházi iskolarendszer mint olyan teljességgel hiányzik a román kultúrából, annál az egyszerű történelmi ténynél fogva, hogy a görögkeleti egyház nem tartotta olyan fontosnak a nép iskolázását: csak lelkésznevelő intézeteket tartott fent. (Ez a kulturális különbség az oka annak, hogy eddig a hazai közoktatási rendszerben a katolikus, református és unitárius középiskolákat az ortodox szemináriumokkal sorolták egy kategóriába, és ez joggal volt kellemetlen például Tőkés Lászlónak.)

Az is mindegy, hogy sok 18 éven felüli fiatal szívesen megszavaz egy olyan alkotmányt, amely – nemzetállam ide vagy oda – megszünteti a sorkatonai szolgálat kötelező jellegét. Azt senki sem vitatja, hogy ez az alkotmány egyáltalán nem tökéletes. Azon viszont már lehetne vitatkozni, hogy érdemes-e az EMNK kt-nak, csak azért, mert az RMDSZ megszavazza, az alkotmány elutasítására biztatni híveit.

Furcsa kép élhet az EMNK kt tagjaiban a jogszerűség fogalmáról. Egyrészt az RMDSZ radikális ellenzékéhez tartozó publicisták, írók folyamatosan arról beszélnek, hogy az erdélyi magyarság elvész, ha szervesebben kapcsolódik a román társadalomhoz. – A magyar szabadság kis köreit kell megteremtenünk! – ez a jelszó. De ha ez az ország ennyire megvetendő, felszámolásunkra törekszik 1918 óta, akkor miért muszáj nekünk itt államalkotó tényezőnek lenni?

Hiszen ez egy gonosz-gonosz ország. Miért társuljunk legfőbb ellenségeinkkel? A további gond, hogy amikor ezt a balkáni országot szidják az EMNK-hívek (valamivel talán kevesebb joggal és jóval kevesebb humorral, mint a románság, de sok igazsággal a szavaikban), majd a következő mondatban alkotmányt és törvényt követelnek, akkor elfeledkeznek a balkanizmus lényegéről.

Vagyis arról, hogy az ország a jogszabályok bazára: folyamatosan lehet alkudozni arról, ki melyik törvényt mikor és milyen mértékben tartja be. Akkor meg miért pont mi vegyük komolyan az alkotmányt, akik (az EMNK-logika szerint) amúgy is másodrendű, a PSD-RMDSZ szörnyszövetség által elnyomott állampolgárok vagyunk?

Az EMNK kt a szilágysomlyói nyilatkozat után kedden bebizonyította, ha Bukarestben ír alá közleményt, akkor harcias indulók mellett képes lágyabb éneket is dúdolni a döntéshozók fülébe:

Tudatában vagyunk annak, hogy önazonosságunk megőrzéséhez és közösségi gyarapodásunkhoz elengedhetetlenül szükséges közjogosítványok elismertetése nem lehetséges a román társadalom, azon belül a politikai és szellemi elit megértő támogatása nélkül, ugyanakkor ügyünk számára kiemelt fontosságú az anyaország segítsége – írják.

Ez a mondat inkább arról szól, hogy döntés és szavazás előtt előbb meg kell győzni a másik felet. Ha ebben a stílusban készült volna a szilágysomlyói nyilatkozat is, akkor Tőkés Lászlónak és Szilágyi Zsoltnak valahogy így kellett volna szólnia a hívekhez a város református templomában:

– Felebarátaim, mindenki hozzon még egy embert, győzze meg szomszédját, kezelőorvosát, gyógyszerészét, románokat és magyarokat egyaránt arról, hogy ez az alkotmány ugyan jó, de nem eléggé! És főleg önöknek, EU-ba igyekvő románoknak nem lehet elég jó, tehát inkább ne szavazzuk meg. Vegyük rá tiszta szívünkből szeretett RMDSZ-béli sorstársainkat is, hogy ők se bólintsanak rá.

De nem így fogalmaztak. És ez helyénvaló. Egyet kell mondani Somlyón és mást írni Bukarestben. Az egyszeri hivatalnokról szóló csúnya közmondást felhasználva: a mienket rugdosni és rúgni kell, a többieket diszkréten nyalogatni.

Ha nem így tennének, még az a 200 ember sem menne el fórumozni a templomba, aki különben jelen volt. Ilyen esetben Tőkés László legfeljebb az üres falakat kárhoztathatná az RMDSZ helyett azért, hogy elveszik az emberek kedvét a közélettől, eljátszva a politizálás hitelét.

Az EMNK kt tehát dühödten hol így, hol úgy nyilatkozik. Ami nem jelenti azt, hogy az RMDSZ szigorú szemmel nézve ne tűnne egyetlen nagy, józan, retorikai és közéleti üresjáratnak. De a szövetség eddig csak a romániai magyarok politizálási kedvét vette el végképp, szavazási kedvét még nem.

Ám a határozatlanok száma valószínűleg nő. Az RMDSZ-t, az EMNK kt-t, vagy akár a falakat lehet sok mindennel vádolni ezért, de bennünket, bizonyosan bizonytalanokat, ugye nem?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!