2018. aug. 15. szerdaMária
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
sipos.transindex.ro

AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA

Miért kártékony az 50%-os tanári béremelés?

Sipos Géza utolsó frissítés: 13:22 GMT +2, 2008. október 29.

Ha minden tanárt megdobnak plusz 230 euróval, ez évekre előre elszívja a forrásokat egy jó oktatási reform elől.



Jogfilozófiai vitába kezd fulladni a tanári béremelés ügye Romániában. Miután Băsescu államfő kihirdette az 50%-os fizetésemelésről szóló jogszabályt, a költségvetés legfőbb őre szerepében tündöklő Tăriceanu miniszterelnök leszögezte, kabinetje minden lehetséges eszközzel – valószínűleg egy kormányrendelettel – meg fogja akadályozni az intézkedés hatálybalépését.

Kibicnek semmi sem drága alapon erre a parlamenti ellenzék legerősebb pártjának vezetője, Emil Boc jelentette be, hogyha kell, bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a mandátuma utolsó két hónapját töltő kormány ellen. A PD-L elnökének érve az, hogy a kormányfő ellenkezésével megsérti a jogállamiság alapját, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztásának elvét.

Az alkotmányjogász Bocnak ebben igaza van, de a másik oldalon igaza van a költségvetési hiány megugrásától tartó kormányfőnek is. Mindenesetre úgy tűnik, a hazai politikai elitnek sikerült egy lényegi kérdés kapcsán ismét zsákutcába manővereznie saját magát. Most meg mindenki igyekeszik minél nagyobb médiazajt csapni, hogy


kevésbé legyen feltűnő az egész szituáció tragikomikus jellege.

Egyhavi, 90 dollárnak megfelelő fizetés
<br />
régi lejben, valamikor a 90-es években. 
<br />
Fotó: jessamyn fotógalériája, Flickr.comEgyhavi, 90 dollárnak megfelelő fizetés
régi lejben, valamikor a 90-es években.
Fotó: jessamyn fotógalériája, Flickr.com
Tăriceanu ugyanis egy olyan kormány fejeként tiltakozik a tanári bérelemelés ellen, amelyik Cristian Adomniţei (akkor még) tanügyminiszter igen szavazata révén egyetértett az intézkedéssel – pontosabban, elég rossz bizonyítvány a kormányról, ha egy ilyen fontos kérdésben nem tudja a szaktárca vezetője révén a saját álláspontját érvényesíteni a parlamentben.

Nem beszélve arról, hogy Tăriceanu egyben a Nemzeti Liberális Párt elnöke, de a PNL képviselői ugyanúgy az intézkedés mellett szavaztak, mint a többi párt, tekintet nélkül arra, ki kormánypárti (PNL, RMDSZ), ki ellenzéki (PD-L, PRM) és ki támogatja sutyiban kívülről a kabinetet (PSD).

De mégis, mekkora összegről van szó? Mekkora kiadást jelentene a költségvetésnek, ha életbe lépne az intézkedés? Jelenleg a romániai pedagógusok létszáma 295 ezer körül mozog (a köz- és a felsőoktatást is beleértve, Matekovics Mihály oktatási államtitkár szíves közlése). Tudjuk azt is, hogy a tanügyben dolgozók nettó átlagfizetése az utóbbi tíz évben 4,35-szörösére, 105 euróról 458 euróra növekedett (2008. márciusi információ).

Tehát ha életbe lép a törvény, egy romániai pedagógus átlagosan 687 eurónak megfelelő lejt kapna a bankszámlájára minden hónapban; az 50%-os plusz 229 euró (körülbelül 850 lej). Ezt beszorozva a tanárok létszámával, kiderül, hogy az állami költségvetésből minden hónapban plusz 67,5 millió eurót kéne gyakorlatilag elkülöníteni a béremelés fedezésére.

Nettó összegekkel számolunk, ugyanis a tanárok fizetéséből eleve visszatartják az intézmények a 16%-os jövedelemadót, a 9,5%-os nyugdíjjárulékot, az 5,5%-os társadalombiztosítási és a 0,5%-os munkanélküliségi járulékot, tehát a lényeget tekintve ezeket a tételeket az állam átteszi az egyik zsebéből a másikba; bár az igaz, hogy mindez a pénzügyminisztert nem vigasztalja, mert a költségvetés kiadási oldalán a bruttó összeg jelenik meg.


Ez a 67 és félmillió euró havonta – 810 millió euró évente –

szép összeg, de talán nem akkora, hogy ilyen világvége hangulatot kelljen kelteni miatta. Ha mi is populisták akarunk lenni, mondhatjuk, vegyenek tízzel kevesebb vadászgépet a légierőnek, máris meglesz a fedezet. Valami ilyesmit mondott Emil Boc is, aki szerint a kormány klientúraépítés céljából 600 millió euróval támogatta meg a PNL és a PSD vezetésű önkormányzatokat, amelyből szerinte fedezni lehetne az október-november-decemberi béremeléseket.

De ha úgy vesszük, hogy szinte biztosan ablakon kidobott pénz, akkor még a méregdrága vadászgépvásárlás is értelmesebb intézkedésnek tűnik.

Először is politikai értelemben. Bő egy hónappal a választások előtt a képviselők mindent a kampányérdekeknek rendelnek alá, különösen, hogy egyéni választókerületekben kell megméressék magukat. A pedagógusokat kényeztetni azért lehet jó húzás, mert a tanár rendszerint véleményvezér a szűkebb közösségen belül, tehát ha ő elégedett lesz az intézkedést megszavazó honatyákkal/pártokkal, akkor elvileg másokat is meggyőzhet erről a környezetében.

Csakhogy aki így okoskodik, elfelejti, hogy ha egy közalkalmazott fizetésemelés kap, az rendszerint úgy rögzül, hogy „az államtól” kapta, és egyáltalán nem szükségszerű, hogy a helyzetbe hozott célcsoport egy adott pártot lásson a vastagabb pénztárca mögött.

Vagy úgy is értelmezheti az intézkedést, hogy köszi, ez neki már régóta kijárt, de az intézkedés hatására nem változtat a pártpreferenciáján. Az, hogy ki melyik pártra szavaz, rendszerint nem pillanatnyi döntés kérdése, hanem többé-kevésbé beállt szimpátiáké és értékrendeké. Az, hogy a bizonytalanok körében – akik tényleg az urnák előtt döntik el, kire voksolnak – hány százalék a pedagógus, és őket meg lehet-e hatni egy ilyen intézkedéssel, az meg nagyon, de nagyon bizonytalan.


A nagyobbik baj az, hogy szakmai értelemben is fölösleges az intézkedés.

Traian Băsescunak igaza van abban, hogy 700 lejes várható kezdőfizetéssel csak az megy pedagógusnak, akinek semmi jobb ötlete nincs. Az elnök csak azt felejti el hozzátenni, hogy a kevésnek az ötven százalékkal megtoldott változata, az 1050 lej sem vonzó.

Tény, hogy az oktatás minőségének ugrásszerű emeléséhez nem lehet megúszni a tanárok fizetésének drasztikus növelését, mert csak így lehet visszaállítani a szakma presztízsét. De nem mindegy, hogyan –erről szól a McKinsey-jelentés a világ oktatási reformjait összefoglalva, melyről a Transindex is cikksorozatot közölt.

A nemzetközi oktatási felmérésekben rendre a finn és a szingapúri iskolások teljesítenek a legjobban. Miért? Ebben a két országban három egyszerű, de kritikus fontosságú intézkedéssort hoztak meg. Szigorú minőségbiztosítási rendszert vezettek be a leendő tanárok kiválasztásának és egyetemi képzési folyamatának ellenőrzésére, az ország átlagához képest kiemelkedően vonzó kezdő fizetést biztosítanak a fiatal tanároknak és gondos menedzsmenttel javítottak a tanári hivatás elismertségén.


Az elv az, hogy a kezdő fizetés haladja meg

az egy főre eső nemzeti összterméket, mert csak így lehet motiválni a legjobb diákokat arra, hogy tanári pályára adják a fejüket. Februári összeállításunkban kiszámoltuk, hogy a fentieket figyelembe véve a romániai kezdő tanároknak 590-615 eurót kéne keresniük (jelenleg ennyit egy több mint 25 éves munkavisszonnyal, 1-es fokozatú továbbképzettséggel rendelkező középiskolai tanár kereshet, vagy még ők sem).

>> Ahogyan a finnek csinálják Reformtippek: triplázd meg a tanárok fizetését, és légy szigorú! >>


Az, hogy a kezdő fizetés felveszi a versenyt az üzleti szférában elérhetővel, arra jó, hogy motiválja a leendő tanárokat. De Finnországban úgy van kitalálva a rendszer, hogy később a bér már nem követi a versenyszférát: ez azt a célt szolgálja, hogy akit kizárólag a sok pénz motivál, az ne maradjon a pedagógusi pályán.


Hogyha a bukaresti parlament komolyan gondolta volna

a tanári fizetésemelést, akkor reformot is tett volna mögé. A havi 67 és félmillió euró feléből remek fizetést lehetne biztosítani a kezdő tanároknak, és akkor egy idő múltán kevesebben húznák az orrukat, ha egy nagyvárostól távoleső kisiskolában kéne megkezdjék pedagógusi karrierjüket.

Ez lenne a reform viszonylag egyszerűen, akár pár nap alatt kivitelezhető eleme. A tanárképzésen jobbítani sokkal nehezebb. Jelenleg a romániai (tudomány)egyetemeken féléves pedagógiai modulokban képzik a tanárokat, de e tanfolyamok formálisak, unalmasak, túlnyomóan elméleti jellegűek és rendszerint színvonaltalanok.

A tanárképzés iránt érdeklődő diákoknak ráadásul az oktatási rendszer gyakorló iskolákat sem biztosít, így a tanárképzés gyakorlati oldalával azok a középiskolai pedagógusok foglalkoznak, akiknek az órájára a diákok bejárnak tapasztalatokat szerezni. Hogy ebben a rendszerben milyen színvonalú képzéshez jut a leendő tanár, az tiszta lutri. Egy a biztos: az első tanéve „élesben” valószínűleg élete legnehezebb időszaka lesz.


Egy kicsit értelmesebb oktatási reformnak

ezzel a csődtömeggel kéne kezdenie valamit. Odáig kéne eljutni, hogy egyrészt túljelentkezés legyen a tanárképző szakokon, másfelől hat-nyolc aspiráns közül csak egyből lehessen pedagógus. De az az egy legyen mentálisan ép, legyen nyitott, kommunikatív személyiség, legyen művelt, legyen minden körülmények között etikus, és szeressen tanítani. Valahogy olyan figura, mint amilyeneket a nagyszüleink emlegetnek, mikor az ő tanáraik közül emlékeznek a legjobbakra.

Ez jelenleg utópia.

A harmadik probléma pedig a tanári fizetésemeléssel az, hogyha bevezetik, évekre előreláthatóan elszívja a forrásokat egy jó oktatási reform elől. És az hosszabb távon még sokkal többe fog kerülni az országnak, mint a megbillenő költségvetés, az infláció megugrása és minden egyéb makrogazdasági rém.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!