AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA
Október 23. Budapesten: üres halmaz
Sipos Géza utolsó frissítés: 13:46 GMT +2, 2008. október 24.Elég nyomasztó egy olyan nemzeti ünnep, amelyen semmi se történik, ha nem kezdesz el gyújtogatni.
Ötvenöt kilométeres torlódás volt csütörtök délelőtt a Budapestről kivezető egyik autópályán, az M3-ason. Szinte biztos, olyanok ültek a dugóban, akik a tavalyi és a 2006-os rossz tapasztalatokból okulva, plusz a négynapos minivakációt kihasználva hagytak csapot-papot a székesfővárosban, nemzeti ünnep és október 23-a ide-vagy oda, igyekeztek biztonságos távolságba kerülni.
De mitől is? Ez a nyomott hangulatú, igazából csak temetőlátogatásra alkalmas csütörtök csak arra volt jó, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozókat megerősítse végső elhatározásukban. Az eső épp csak annyira szemerkélt, hogy ne vigyél magaddal ernyőt, de azért ázzál is el a végén. Az üzletek redőnyei lehúzva – az elegánsabbak előtt őrző-védő szolgálatok legényei posztolnak.
Ritkán lehet ennyire üresnek látni ezt a várost.
Az ünnep értelmében is üresnek: Budapesten, október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján, meg persze a köztársaság 19. születésnapján sokminden volt érezhető, de ünneplő hangulat biztos nem.
Természetesen voltak megmozdulások, bejelentett és nem egészen bejelentett tüntetések, dehát ilyent már láttunk. Volt néhány érdekes részlet persze. Például a fideszes polgármesterek nagygyűlésén, melyet a Várban, a Dísz téren tartottak, felfedeztük, hogy a hangfalakat tartó traverzeken térfigyelő kamerákkal tartják szemmel a tömeget a szervezők – ugyanakkor a megjelentek kényelmét a pluszban felszerelt mobiltelefon-bázisállomások szolgálják, nehogy bárki is térerő nélkül maradjon.
„Meg voltak fegyelmezve, nem volt csak egy-két árpádsávos zászló. Befeküdtek a liberálfegyelemnek” – kommentálja a rendezvényt az egyik távozó résztvevő, aki meglehetős hangerővel a Lánchídon mobilozik.
>> Bede Márton: Október 23. nem menő >>
A belváros az ünnep délutánján gyakorlatilag kihalt. A (szélső)Jobbik rendezvényén sem történt semmi érdemleges, mikor a tömeg oszlani kezd, nemzeti rock árad a hangfalakból, a Deák téren császkáló brit, thaiföldi és pakisztáni turisták érdeklődve pislognak. „Tele van a város rendőrrel, és a kormány még mindig szabadlábon van. Én ezt nem értem! ” – poénkodik egy résztvevő.
Valóban, a város tele van fakabátokkal.
Most, mikor ezt írom, Toroczkai Lászlót és felvonuló elvbarátait – Toroczkai vezette a tömeget 2006. szeptemberében az MTV székháza ellen – a Nyugati közelében bekerítették és igazoltatják. Mint előre bejelentették, a rendőrség idénre taktikát változtatott: egy adott területről nem szorítják ki a tüntetőket, hanem igazoltatják az egész társaságot.
Október 23-a odáig jutott, hogy az az egyik legérdekesebb hír, hogy a rohamrendőrség másképp dolgozik éles helyzetekben, mint eddig.
Fásultság van, és kedvetlenség. Valami nagyon nincs rendben Magyarországon – ilyenkor érződik a leginkább. A hivatalos politika en bloc hiteltelenné vált, a részvételi politikának – úgy értve, hogy vannak közös dolgok, amelyekben érdemes részt venni – nincs kiépítve a hagyománya. Eközben pedig tornyosulnak a megoldandó, országos súlyú ügyek.
Szinte tapintható, mennyire frusztráltság van.
Ez az érzést 2006. szeptember-októberében sokan erőszakoskodásban, gyújtogatásban és bábfilm-figurák ellopásában vezették le, s ezt aztán a rendőrség 23-án torolta meg.
Az idénre semmi sem maradt a két évvel ezelőtti indulatokból – csak pár százan ragaszkodnak makacsul ahhoz az újsütetű hagyományhoz, hogy macska-egér játékot játsszanak a rendőrséggel (és hogy benzines gyújtóbombákat dugjanak egy felüljáró alá). Ez a nap üres halmaz, és jelenleg úgy tűnik, senki sem akarja valamiféle, a lelkesültséget legalább molekulákban magába foglaló tartalommal megtölteni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!