EGY PAPÍRBLOGGER FELJEGYZÉSEI
A fapados és az elegáns megoldásokról
Sipos Géza utolsó frissítés: 09:34 GMT +2, 2007. november 8.A legvégén rendszerint abban a kérdésben kell dönteni, hogy egy út áll előttem, melyiket válasszam? Kis tanulságok nagy számítógépes munkákról.
Most egy szimpla felsorolás következik. A fapados megoldás az, hogy a szövegszerkesztőben a tabulátor billentyűvel gyártasz az új bekezdés elejére beütéseket, az elegáns meg az, hogy kikeresed a paragrafus menüből a megfelelő beállításokat, megsaccolod, hogy az alapértelmezett, gyári beállításokon túl mi lenne az esztétikusabb, és ennyi.
Az igazi fapados megoldás egy többszáz oldalas szövegben egyenként berakni a tabulátorokat minden egyes bekezdés elejére; vagy egyenként irtani ki, ha fölöslegesek – és nem addig keresgélni, míg a keres-cserél menüből elő nem kerül az, hogy miként lehet a folyamatot automatizálni. Vagyis a fapados munka szépsége egyenes arányban nő a mennyiséggel: vagyis aki egy egész héten, kitartóan, fáradtságot nem kímélve, fapados munkát végez, az előtt le a kalappal, még akkor is,
ha öt perc alatt megoldható lenne a problémája.
Fapados megoldás nem bajmolódni azzal, hogy egy dokumentum látképére rá lehet nagyítani, hanem egyszerűen tizennégyes vagy tizennyolcas méretre állítani a használt betűtípusok méretét (tapasztalt, vén róka módra szövegekkel foglalkozó emberek is gyakran ehhez a módszerhez folyamodnak). Fapados megoldás kézzel gyártani tartalomjegyzéket, és abban folyton átírni a változó oldalszámokat.
És fapados megoldás egy ékezetek nélkül gépelt, hosszú szöveget átjavítani – sőt ez az igazán favágós munka, mert mást nem tehetsz, nem cserélheted le automatizáltan az összes a betűt á-ra.
Fapados megoldás órákon át tematikus link-könyvtárakban böngészni egy bizonyos honlap után. Az elegáns az, ha keresőkifejezéseket és a keresőszájtok advanced beállításait alkalmazod. Viszont mindkét módszerrel van esély rá, hogy kudarcot vallasz; s holnap jön valaki, aki ripsz-ropsz megoldja a bajod úgy, hogy te csak pislogsz és csodálkozol, lényegében megvilágosodtál
– még akkor is, ha csak egy százas égő fényénél.
A csel mindebben az, hogy a fapados megoldás végrehajtásához garantáltan sok idő és fáradtság szükségeltetik, afféle mentális üzemanyagként.
Ám annak, hogy rájöjj, hogy honnan indul és hova érkezik a keskeny út – azaz, hogyan működik az elegáns megoldás – szintén idő és fáradozás az ára: kutakodni kell, utána kell nézni a dolgoknak, segédanyagokat, szakkönyveket, enciklopédiákat, helpeket, fórumokat kell átnyálazni a szó szoros értelmében papíron, és (lehetőleg csak átvitt értelemben) interneten is.
Nem elég rájönni egy trükkre; hanem még ki is kell próbálni, bejön-e-vagy-sem (trial and error módszer). Sőt, előfordul, hogy egy trükkösen elegáns megoldás érvényesítéséhez előbb további al-trükköket kell elsajátítani és bevetni (több-kevesebb sikerrel), másfelől az igazán elegáns megoldás magát a problémát átfogalmazni, de ahhoz meg vissza kell térni az alapokhoz.
Nem folytatom tovább. A legvégén rendszerint kiderül, hogy az elegáns megoldás legalább ugyanannyira időigényes, mint a fapados – vagyis a választás ízlés dolga, plusz az a keserű tanulság, hogy bizonyos munkákhoz úgy látszik, egységnyi idő adatik, és ezt roppant, de roppant nehéz felülírni, így kerülve ki az egész játékból (még a kellemetlen munkák halogatása is fáradtságos, merthogy muszáj menet közben magyarázkodnod).
A legvégén továbbá abban a kérdésben kell dönteni, hogy egy út áll előttem, melyiket válasszam?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!