AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA
Tőkés László új szerepben?
Sipos Géza utolsó frissítés: 00:05 GMT +2, 2007. január 30.Ha végre megméreti, hány voksot ér ő maga az EP-választáson, a püspök-politikusnak lesz egy nagy pirospontja civil kurázsiból és demokratikus gondolkodásmódból.
Számos részletkérdésben nem ért egyet az RMDSZ hat parapolitikai-civil szervezetre széttöredezett ellenzéke. Egyet viszont sikerült a hétvégén leszögezniük: felkérik Tőkés Lászlót, induljon függetlenként az europarlamenti választásokon. Az ajánlatot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács állandó bizottságai, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Polgári Egyesület, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak elnöksége tette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetőjének.
Noha a május közepi választás keretfeltételei még változhatnak (ezen a héten kell efogadnia a kormánynak az EP-voksolást szabályozó 2007/33-as törvény végrehajtási utasításait), úgy tűnik, az ellenzék
ezúttal nem eleve megvalósíthatatlan ügybe vágott bele.
Amennyiben a püspök-politikus úgy dönt, vállalja, százezer támogató aláírást kell összegyűjteni a számára. Mandátumhoz akkor juthat, ha az összes voks egyharmincötödét összeszedi. A 2004-es adatok szerint a legutóbbi parlamenti választáson a mintegy 18,4 millió választásra jogosultból 10,7 millióan jelentek meg az urnák előtt, a részvételi arány 58,5 százalékos volt.
EU-szerte általános tapasztalat, hogy a messzi Brüsszelről szóló voksolás jóval kevésbé mozgatja meg az igen tisztelt választópolgárokat, mint a helyhatósági vagy a parlamenti választás. Magyarországon például 2002-ben az volt a tét, hogy megy vagy marad a Fidesz-kormány és Orbán: 70%-os volt a részvétel az első fordulóban.
Két év múlva az EP-választáson már csak 38,5 százalék volt ez az arány; majd amikor arról kellett dönteni, kap-e vagy sem még egy esélyt az MSZP és Gyurcsány, a részvétel ismét 67,8%-ra ugrott.
Becsléseink szerint
az RMDSZ ellenzékének, illetve Tőkésnek mintegy 230-240 ezer szavazatot kellene szereznie, hogy mandátumhoz jusson az Európai Parlamentben, amennyiben a részvételi arány 43-45 százalék körül alakul.
Tőkés Markó után a második legismertebb politikus a rommagyar közéletben, egy friss CCRIT-felmérés szerint a válaszadók mindössze 2,6 százaléka nem hallott róla. Bizalmi indexe 77 százalék a szövetségi elnök szinte 80 százalékához képest. Még egy szempont: Markó jelöltként indult az államelnök-választáson, a 2004 novemberében rá adott szavazatok száma 533 ezer volt.
Tény viszont, hogy az ismertség és a bizalom nem váltható egy-az-egyben támogató szavazatokra. Ismét egy magyarországi példa: hiába az egyik legnépszerűbb politikus személyiség Dávid Ibolya, ezt a bizalmi tőkét nem képes pártjára "átsugározni", az MDF állandóan a parlamenti küszöbön bukdácsol, ráadásul egyéni választókerületében nem sikerült képviselői mandátumhoz jutnia.
Tőkés indulásának azért lenne igazából politikai jelentősége, mert eddig a püspök-politikus hol a tiszteletbeli elnökség magasságából, hol valami homályos vezéri szerepkörből dörgött le, és kritizálta vehemensen a hazai közélet neki nem szimpatikus jelenségeit.
A jelöltség azzal lenne egyenlő, hogy Tőkés László tizenhat év után beszáll a ringbe: nem elégedve meg azzal, hogy "közfelkiáltással" választják valamivé, és azzal sem, hogy egy szűk kör őt akarja vezetőjének, hanem elfogadja a demokratikus játékszabályokat, és
megméreti: hány szavazatot ér a neve és a programja.
Eddig erre a püspök-politikus nem volt hajlandó. Folyamatosan és nagy hangerővel kritizálta az RMDSZ politikai szereplését – ha negatív jelzőkkel meg lehetne valamit totálisan semmisíteni, Tőkés Lászlónak lehetne adni a következő Terminator főszerepét. Azt viszont senki nem vitathatta el a romániai magyarok pártjától, hogy négyévente kétszer kiállt a választók elé, és megmérette magát. (A felhasznált eszközökről és a választás körülményeiről, a konkurencia hiányáról rengeteg vita folyt már, hagyjuk most.)
Tőkésnek mint politikai személyiségnek pont a választási ringtől való tartózkodás volt a demokratikus deficitje. Ha komolyan hisz abban a politikai alternatívában, amit képvisel, akkor most itt az idő bevállalni.
A püspök-politikus többek közt a kivándorlásban, a népességfogyásban és a meg nem valósult kulturális autonómiában látja az RMDSZ utóbbi tíz évének, a mindenkori kormányoldalon való politizálásának eredménytelenségét. Ha most úgy gondolja, hogy EP-képviselőként tudna mindezek ellen, illetve érdekében tenni – hát akkor tessék kampányolni és bejutni.
Nem lehet örökké a demokráciára mint ideálra hivatkozni úgy, hogy a választási megmérettetést elegánsan kikerüljük, például azzal a szöveggel, hogy "ne támadjon magyar magyar ellen". Nem lehet folyton a demokratikus játékszabályokat számon kérni a politikai ellenfélen úgy, hogy közben arisztokratikus módon egy
mozdíthatatlan piedesztálra képzeljük magunk.
Ha sikeres, ezzel természetszerűleg szavazatokat von el az RMDSZ listájáról, de ez már legyen a szövetség stratégái, illetve a kampánystáb problémája. Amúgy csöppet sem valószínűtlen, hogy Tőkés indulása az RMDSZ-es tábort is mozgósítaná. Tegyük hozzá, ellenjelölt ide vagy oda, a magyar párt legutóbb sikeresen mozgósított, pedig 2004 tavaszán nagyon úgy tűnt, rezeg a léc. Tőkés László valóban komoly ellenfél, de azért ne felejtsük el, hogy egy párt általában jóval bővebb logisztikai eszközök fölött diszponál, tehát nagyobb esélye van profi, ütős kampányt csinálni, mint egy függetlennek.
Az RMDSZ most nem érvelhet azzal sem, mint amivel 2004-ben az MPSZ indulása ellen kampányolt: itt most nem az a tét, hogy marad-e rommagyar képviselet a bukaresti parlamentben. Ha Tőkés valóban Brüsszelbe katapultálja magát, az nem zavarná a fővárosi alkupolitizálás mikéntjét, sőt néha zsarolási alapként is használható, ha egy radikálisnak tartott figura is ott ül az EP-ben.
Világos, ebben a helyzetben jobban meg kell dolgozni
azért a két RMDSZ-es mandátumért, és lehet, hogy csak a listavezetőé jön össze belőle. Ez rendben van: hiszen a hogyan csináljunk választást kézikönyvek nem arról szólnak, hogy miként induljunk színegyedül, és fussunk be másodiknak.
Gáspárik Attila témába vágó publicisztikájában azt kifogásolja, eddig az EP-választások kapcsán csak nevek röpködtek, de programok még nem. Jogos. Viszont a kampány még nem kezdődött el, másfelől aki érdeklődik a rommagyar közélet iránt, inkább fogalmat tud alkotni Tőkés politikai krédójáról, mint Nagy Zsoltéról vagy Winkler Gyuláéról.
Harmadrészt politológiai közhely, hogy a választások egyre inkább személyiségek körül forognak. És arra is van példa, hogy egy EP-választást "időközi" proteszt-szavazásként állítanak be, mint ahogy a Fidesz tette 2004 tavaszán.
És még valami. A szerző nem tartozik a püspök-politikus hívei közé, és azt hiszem, ez elég visszafogott jellemzés (a kételkedők forduljanak a keresőhöz és az archívumhoz. De annyi biztos, ez a húzás pozitív fordulat lenne Tőkés László politikusi pályáján, és indulása talán pótolná azt a pár Red Bullt, amire úgy tűnik, az RMDSZ stratégáinak szükségük van. Szóval nem nulla összegű a játszma. Akkor meg mi a gond?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!