AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA
Miért volt "kurva jó" a Gyurcsány-beszéd – és miért nem?
Sipos Géza utolsó frissítés: 13:32 GMT +2, 2006. szeptember 20.Gyurcsány csak moralizál, becsületes keresztény módjára önkritikát gyakorol, és gúnyosan ostorozza a bűnösöket. A Fidesz meg ugyanezt teszi.
Most már nem fogjuk megtudni, hogyan nézett volna ki Magyarország, mi lett volna az áprilisi választások végeredménye, ha a 2004 augusztusában hivatalba lépő Gyurcsány-kabinet– a miniszterelnök saját bevallása szerint – nem "elkúrja" a kormányzást, hanem mégiscsak belevág néhány olyan reformba, intézkedésbe, melyre büszkék lehetnének a szocialisták, "azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére".
"Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?" – Gyurcsány kiszivárgott beszédének költői kérdésére csakis költői hallgatás lehet a válasz, hogyha a kormányfő olyan nagyra tartja az egyenes, kíméletlen beszédet. Persze, közeledett a választási kampány, a szocialisták morálja a béka feneke alatt mozgott; a választások előtt egy évvel száz megkérdezett közül csak 18 szavazott volna a szocikra, ahogy maga Gyurcsány idéz egy felmérést az elhíresült zárt frakcióülésen Balatonőszödön, május 26-án.
A felvételen egy olyan, érezhetően frusztrált politikus
szól bizalmasan az MSZP-s hallgatósághoz, aki – úgy tűnik – nagyvállalkozó mivolta ellenére komolyan veszi a baloldali értékeket, az esélyegyenlőséget, a társadalmi igazságosságot. Jó menedzserként leszögezi, hogy nem neki kell megmondania a tutit, hanem az a feladata, hogy egy profi csapatot úgy szervezzen meg és motiváljon, hogy az kihozza önmagából a legjobbat, és rendberakja az országot.
Azt látja, a legjobb közgazdász elmék is elszámolják a reformterveket, és azt, hogy nincs mögötte igazi apparátus. Gyurcsány robban a hiperaktivitástól, és szerfelett bosszantja, hogy eddig gúzsba volt kötve a keze.
Csak a hallgatónak az az érzése, első mandátuma során annyira félt az ellenzéktől, és annak vezérétől, Orbán Viktortól, hogy ő maga halasztotta el gyakorlatilag az összes érdemi intézkedést a Nagy Áprilisi Győzelem utánra. Gyurcsány és csapata annyira, de annyira győzni akart, hogy nem mert kockáztatni szinte semmit (az ún. száz lépés program inkább vokscsalogató intézkedéseket, semmit valódi változtatásokat tartalmazott, lásd az áfa adókulcsának 25-ről 20-ra csökkentését, amit az elsők között vontak vissza).
Tehát a Gyurcsány-csapat tudatosan élt
a machiavellista etikával, mely szerint a politikai morál az valami külön létező. A politikai logika a hatalomra kerülés vagy a hatalmon maradás eszközeinek lépéseit írja le, és ebbe piszkosszürke manőverek is beletartoznak; mint ahogy azt maga a kormányfő is beismeri.
Gyurcsányék a második legjobb variációt választották, sőt alkalmazását túlzásba is vitték. Talán tehették volna még nyilvánvalóbbá a valós helyzetet, akkor most kisebb lett volna a pofáraesés.
És ennek meg is lett az eredménye: csendben, a legnagyobb titokban dolgoztak a bevezetendő intézkedéseken, nehogy az ellenzék megszimatoljon valamit (és ebben sikeresek is voltak, hiszen nem volt kiszivárgás), aztán meg, amikor győztek, gyorsan elő kellett rántani az intézkedéscsomagokat, és lépni – de akkor, az összeomlással fenyegető gazdasági helyzetben már olyan gyorsan kellett valamit tenni, hogy a leghatékonyabb intézkedés sem bizonyulhatott elegendőnek.
"Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobbra a tempót. Ez a helyzet" – magyarázza a bizonyítványt Gyurcsány az övéinek.
Mindezzel együtt ez a kiszivárgott szöveg a kormányfő egyik legszimpatikusabb politikai tette és eddig a legjobb retorikával előadott beszéde.
Mert Gyurcsány – valószínűleg sok politikustársától eltérően – pontosan tudja, hogy "nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz"; tehát nem képzeli azt, hogy a "reggel, éjjel meg este" unalomig ismételt mondatok, a "dübörög a gazdaság" típusú kijelentések a propaganda hatására automatikusan igazzá válnak. Ezzel a mondattal saját magáról mond meglehetősen éles kritikát: "az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát".
És pont ez a tudatosság a szimpatikus, amivel a győzelemben fürdő párt képviselőinek elevenébe vág. Tudatosítja bennük, hogy a végig alig remélt, pozitív választási eredmény az csak eszköz, mint ahogy a hozzá vezető, nem éppen dicsőséges út is csak eszköz volt. Pszichológiailag muszáj volt a szoci képviselőkkel
felmosnia a padlót,
mert különben valószínűleg szétesett volna az inkább az ellenzék nyomása miatt felvállalt politikai egység. Valószínűleg a pártpolitikusok, a pártapparátus sejtette, hogy muszáj lesz belevágni csomó mindenbe, nem lesz nagy mámor a győzelem, de azért kicsikét reménykedett abban, hogy mégicsak meg lehet úszni. Ha nem is teljesen, akkor legalábbis valamennyire.
Gyurcsány május 26-án azt próbálja a fejekbe sulykolni, hogy nincs más választás. És meglehetősen kíméletlen a szocialista establishmenttel, a megélhetési politikusokkal szemben – nem sok állami vezető szájából lehet hallani olyan maró gúnyolódást, mint például:
"Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. (...) De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni, mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni! (...) Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester meg hány helyettese lesz. (...) Mi lenne, hogy ha nem az egymás közötti faszkodást miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket."
A beszéd retorikájából, érezhető felháborodásából tényleg átjön, hogy "ez a pasi", ahogy magára utal, valóban csinálni akar valamit. Valóban mélységesen felháborítja a "hazugságok sokaságára" épülő egészségügy helyzete; vagy az, hogy a papíron ingyenes közoktatás álcája mögött "a felső tízezer termeli magát újra közpénzen". Ezekből a mondatokból nem az tűnik ki, hogy Gyurcsány cinikus hazudozó, hanem éppen az, hogy nagyon éles nyelvű moralista. Aki a politikai morált eszköznek, a hétköznapi morális értékeket meg elérendő célnak tartja.
És ravasz politikus: tudja, hogyan kell hatásosan bevetni
a káromkodást mint retorikai fegyvert, tökéletesen bírja a szocialista pártapparátus "műproletár zsargonját" (Tölgyessy Péter politikai elemző megfigyelése), és pontosan tudja, hogy kell úgy célozni saját lemondására, hogy a hallgatóságnak eszébe se jusson mást jelölni a miniszterelnöki székbe, és ugyanakkor leszereli a milliomos mivoltát érő kritikákat is:
"Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe! De csak ezért érdemes! Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni!"
Az a fenti kritika – miért nem vágott bele a Gyurcsány-kabinet az elevenjébe már 2004 szeptemberében – talán nem egészen jogos. El lehet hinni, hogy az adott csapat nem lett volna képes arra a bravúrra, hogy megszorító intézkedések keresztülverésével érjen el jó választási szereplést, eleve vesztes helyzetből indulva.
Az viszont jogos, hogyha ennyire elő voltak készítve
a reformtervek – Gyurcsány áprilisban a győzelem után azonnal benyújtandó törvénytervezeteket emlegetett – akkor miért nyúlt el több mint egy hónapig a régi-új kormány megalakítása, miért volt az a sok hercehurca az euró bevezetéséhez szükséges EU-s konvergenciaprogram benyújtása körül stb. Ha annyira nem számít a kormányfőnek a népszerűség, még helyhatósági választások előtt állva sem, akkor miért nem vállalt többet? Mert olyasmit, hogy "nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket", csak háborús helyzetben mond egy miniszterelnök (mint ahogy Churchill tette 1940-ben)?
Viszont azon felháborodni, hogy valaki csinálni akar valamit végre, az a moralizálás álszent fajtája.
Vessük össze a kiszivárgott beszédet egy hasonló romániai esettel, a PSD vezető tanácsa 2004-es jegyzőkönyveivel. Míg Gyurcsány a közpénzeket lenyúló, harácsoló "kollégák" fele lődözi a nyilakat, a korrupció ellen beszél; addig a romániai szocdemek elitje barátságos összetartással, bratyizó szellemben azt tárgyalja meg, hogy lehet közpénzeket úgy invesztálni, hogy az elsősorban a pártnak legyen jó. Ha az itteni főügyészség komolyan vette volna ezeket a kiszivárgott dokumentumokat, 10-15 vezető politikus ellen azonnal bűnvádi eljárást kellett volna indítani. Ehhez képest Gyurcsány csak moralizál,
becsületes keresztény módjára önkritikát gyakorol,
ostorozza a bűnösöket és arra sarkall, hogy először nekünk magunknak (a szövegösszefüggésben: a szocialistáknak) kell megváltozniuk:
"Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. (...) Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk." Vagyis épp hogy azt nem mondja, térjetek meg, mert elközelített az Isten országa. És mivel ő maga kíméletlen, ugyanilyen szembenézést vár el a többi szocialistától is.
Aki pedig azon háborodik fel, hogyan mondhat ilyesmit egy vezető politikus, hogy "kurva Magyarország", az elfelejti, hogy itt most egy dokumentumfilmet nézünk, amelyben az egyszerű dolgok egyszerűen vannak mondva, vagyis a lószar, a szar, a bassza meg és a faszkodás az nem metafora, hanem az, ami. Kanti magánvaló dolog.
Most a kormányfőnek nincs vesztenivalója, csak előre menekülhet. Amióta publikus lett a beszéd, azt hangoztatja, az őszinte beszéd a legfontosabb. A Fidesz, az ellenzék, a parlament előtt tüntetők, sőt a tévészékházat feldúlók ugyanúgy moralizálnak, és éppen ugyanezt mondják. Legyen őszinteség – ebben nagy az egyetértés, csak a levont következtetések pont ellentétesek. Gyurcsány azt mondja, mivel őszinte volt, maradnia kell – az ellenzék azt, hogy mivel elkövette ezt a hibát, le kell mondania.
Megegyezés talán abban lesz, hogy ezután a politikusoknak, pártállásra való tekintet nélkül szabad lesz néhány ügyesen elhelyezett bazmegezéssel színesítenie a nyilvánosság előtt elmondott, halálosan unalmas beszédeket is.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!