2018. február 22. csütörtökGerzson
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
sipos.transindex.ro

AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA

Egyszerű kis jereváni történet?

Sipos Géza utolsó frissítés: 18:36 GMT +2, 2006. szeptember 15.

Balfogások és a hatóság rosszindulata nehezíti annak kiderítését, volt-e magyarverés vagy sem Szlovákiában. És az sem segít, hogy az egyetemes érvényű válasz: 42.




Noha az ismeretlen tettes elleni eljárást megszüntették, a rendőrség folytatja a nyomozást – jelentette be nyitrai botrány kapcsán Martin Korch, a szlovák rendőrség szóvivője.

Hogy mi történt a 23 éves Malina Hedviggel augusztus 25-én délelőtt, ennek kapcsán teljesen párhuzamossá váltak az állítások: a lány szerint két kopasz alak megverte, mert meghallották, hogy magyarul beszél; Robert Fico kormányfő külön sajtóértekezletet tartott fontosnak összehívni csak azért, hogy bejelentse, az egész történet kitaláció, amit M. H. valószínűleg azért ötölt ki, hogy egyik fontos vizsgáját ne kelljen letennie.

Mivel az esetnek közvetlen szemtanúi nem voltak – akik a támadókat látták volna – az egész ügy tág teret hagy a spekulációknak, melyet mindenki saját előítéletei szerint alakít ki. Az egészben csak az a furcsa, hogy maga a miniszterelnök, a belügyminiszter társaságában igyekezett cáfolni a Szlovákiát rendkívül kényelmetlen helyzetbe hozó történetet – vagyis feltehetően úgy érezte, saját tekintélyével kell megtámogatnia


egy ingatag lábakon álló történetet.

Aki el akar lógni egy vizsgát, annak ugyanis egyszerűbb "súlyos influenzáról" szóló papirost szereznie háziorvosától. Etnikai indíttatású verést kitalálni, összefirkálni, majd visszavenni a blúzt, majd annyira izgulni, hogy elered az orrod vére, de örülni neki, mert így ráadásnak összemázolhatod a ruhadarabokat – ez meglehetősen kreatív elmére vall.

Továbbá: pontos személyleírást kell kiötölni két támadóról, majd a kihallgatások során arra összpontosítani, hogyha most alacsony kövérkésnek vallom, akkor két nap múlva ne mondjak magas atlétatermetűt – azt hiszem, aki ennyire következetesen tud hazudni, annak csak további sikereket lehet kívánni, hogyha már egy egész országot becsapott.

Az "objektív igazság" kiderítését – ahogy Ivan Gasparovíc szlovák elnök fogalmazott – azon kívül, hogy ez a fajta igazságfogalom áldozatul esett a dekonstrukciónak, néhány szubjektív rossz döntés, mulasztás, nemtörődömség nehezíti. Mivel Malina Hedvig tíz napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, nem csoda, hogy a törvényszéki orvostani vizsgálatot az eset után tíz nappal végző szakértő felrója neki, hogy "nem olyanok a véraláfutások, mint a jegyzőkönyvekben".


A lányról sem a nyitrai kórházban


(ahol augusztus 25-e délutánig feküdt), sem a dunaszerdahelyiben törvényszéki szakértő nem vett fel látleletet, noha ez utóbbi helyre szülei kívánságára helyezték át, tehát ha a feltehetően sokkos állapotban levő áldozat nem is, rokonai követelhették volna a vizsgálatot.

A támadás után három nappal Hedvignek egy ismeretlen visszapostázta az iratait. Mivel a nemzetközi botrány már kipattant, dőreség volt a borítékot a szemétbe dobni, majd mikor a rendőrség elkérte, nyállal visszaragasztani rá a bélyeget – ennek a következménye csak olyan DNS-vizsgálat lehet, aminek alapján Robert Kalinák belügyminiszter bejelentheti, hogy az áldozat nem is áldozat, hiszen a saját címére maga tette postára az iratait.


Szintén nem szerencsés olyan ügyvédet választani,

akit aztán az ellenfél elkötelezettként pécézhet ki olyan alapon, hogy egyúttal a Magyar Koalíció Pártja képviselője. Ha a család másképp dönt, az ügyvédcserét is meg lehetett volna spórolni – a hírek szerint mostantól egy szlovák ügyvéd védi Malina Hedviget.

Az sem túl okés, ha az ember, talán az amerikai filmekből ihletődve, a készülékben túlságosan megbízva hazugságvizsgálós tesztet kér maga ellen. A gép eredményeit pont azért nem fogadja el perdöntő bizonyítékként a bíróság, mert egyénileg roppant változó, ki mennyire izgul egy hazugság előadása, vagy éppen saját bántalmazásának felidézése során.

Az "objektív igazság" sanyarú sorsát tovább súlyosbítja, hogy – legalábbis M. H. szerint – a nyitrai rendőrség nem is volt kíváncsi rá, hanem úgy tűnik, a felsőbb vezetés elvárásainak próbált megfelelni. A lányt ugyanis hat órán át keresztül azzal a dumával gyomrozták szeptember 9-én, hogy "szégyent hoz a nemzetére" (ha igaz, honnan ismerős ez a szöveg?!), ha nem szívja vissza eddigi vallomását.

Aki ezek után is kitart a maga verziója mellett, az vagy hihetetlenül makacs, vagy egyszerűen igazat beszél (és amit elmond, az tényleg plauzibilis: magyarul beszélt, ígyhát kikapott; volt még ilyen). Vagy pedig skizofrén személyiség, aki maga is teljesen meggyőződött hazugsága valós voltáról; de ez inkább regénybe illő fordulat lenne.

Apropó, regények. Egy lovagi történetben ilyenkor fel kéne bukkannia az egyik támadónak, aki a rendőrségen feladja magát, a helyzetet tisztázva porba sújtja a főgonoszt, Robert "Szauron" Ficot, majd térden csúszva kér bocsánatot áldozatáról, aki a szembesítések során beleszeret, s miután az illető leüli a büntetését, egybekelnek, hosszú évekre további témát garantálva a bulvársajtónak.


Ehhez képest az itteni, a romániai magyarverés egyszerű történet.

Érmihályfalváról kifele kerekezett két magyar biciklis, rendületlenül, mutogatva szidták a román utakat és egy közeli dinnyeföldre tartó autó utasainak "oláh anyját". Az Új Magyar Szó által feltárt történet azért is szép, mert az utasok történetesen bihari magyarok voltak.

A dinnyeföld tulajdonosa – akitől az autós ismerősök vásárolni akartak – szintén autóba ült, utolérte őket, és megkérdezte, mi bajuk. Mire a sértettek tovább anyáztak; erre a tagbaszakadt dinnyetermelő jól meglökte őket, de közlése szerint verekedésig nem fajult a dolog. Pomlényi János mostmár sajnálja, hogy nem tudta, az egyik kerékpáros profi gépe mennyit ér, mert ha tudja, megtorlásként elvette volna. "S azt üzeni a magyarországiaknak, hogy legközelebb meg is teszi. Pomlényi szerint a két magyar előre megfontolt szándékkal szidta a románokat, hogy kiprovokáljanak egy, a Szlovákiában történtekhez hasonló esetet" – áll a cikkben.

Szóval, egyszerű történet.
Igaz, eleinte még egyszerűbben kezdődött ez a sztori is, akárcsak a nyitrai, egy tőmondattal: két kerékpárost megvertek Romániában, mert magyarok.

Csak aztán pontosítani kellett, mint a Jereváni Rádióban: nem Moszkvában, hanem Vlagyivosztokban, nem Merceseket, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Most már csak azt kéne tudni, a Jereváni Rádió szlovákiai adásában ki szerkeszti a híreket, és kicsoda a cáfolatokat; és ha az Életet, a Világmindenséget meg a Mindent érintő nagy kérdésre 42 a válasz, akkor hány éves a kapitány?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!