AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA
Miért akar kritikusával együtt szenvedni a Bolyai Kezdeményező Bizottság?
Sipos Géza utolsó frissítés: 20:09 GMT +2, 2006. július 3.A BKB tagjai és Cs. Gyímesi Éva az egyedüli pechesek az alábbi sajtóper-sztoriban, de ezzel együtt mindenki glóriájára jut egy kis vikszolás.
Bepereli Cs. Gyímesi Éva irodalomtörténészt a Bolyai Kezdeményező Bizottság, mert a professzor azt találta írni az önálló magyar egyetemért lobbizó háromfős testületről, hogy az "szakmailag inkompetens ágensek gyülekezete, nincs mögöttük professzionális tudásgyakorlat, nem alapoznak azokra a pályázási lehetőségekre, amelyek a magyar tanszéktagoknak és hallgatóknak az EU-s programokban már több mint egy évtizede elérhetőek."
Ezért a mondatért Bodó Barna, Hantz Péter és Kovács Lehel a Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről című szöveget megjelentető Élet és Irodalmat is perelni szándékszik Budapesten. Miért? Feltételezésünk szerint elfogta a testületet a legitimációs idegrángás, amire azt gondolják,
jótékony hatást tesz a tárgyalótermi hűs levegő.
A BKB azt akarja elérni, hogy Cs. Gyímesi vonja vissza állításait, a lap meg közöljön helyreigazítást. Bodó, Hantz és Kovács valószínűleg nem sűrűn forgatják a hetilapot, máskülönben tudnák, a szerkesztőség szívesen belemegy hasonló perekbe, még akkor is, ha – állításuk szerint bírói elfogultságok miatt – veszít is. (Sőt, a peranyagból dokumentumkötetek is születnek, például a Fiúk a szőlőben és a Fiúk a bányában címűek.)
Az ÉS világosan követhető szerkesztői elve, hogy az összes, a szerk.-et elmarasztaló kritikát közlik, és ha nagyon nem értenek egyet vele, akkor írnak mellé egy különösen kegyetlen kommentárt. Az egész önfényezésnek sem utolsó, az olvasó meg élvezi a meccset. (Sejtésünk szerint, ha valóban lesz per, a bíróság a véleményszabadságra hivatkozva Cs. Gyímesi javára dönt, bár az sem kizárt, hogy fellebbezéssel a BKB inkasszál egy kis kártérítést.)
A BKB láthatóan
Cs. Gyímesi Éva korábbi egyetem-tematikájú szövegeit sem olvasta, mert ha igen, akkor tudná, hogy a professzor csak a korábbi álláspontját fűszerezte most egy kis aktualitással, és bizonyára nem vonja vissza azt, amit egyetem-témában, más formában 1990 óta hangoztat, márcsak azért sem, mert erős tudományos érv a következetesség, annak ellenére, hogy időnként zsákutcába fut.
Nem szükséges politológusnak, elméleti fizikusnak lenni ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: ezúttal a Bizottság formás öngólt rúgott. Hogy is nézne ki a bocsánatkérés? Az ÉS és Cs. Gyímesi úttörő-pionír becsszóra kijelenti, hogy a BKB mégsem hülye? (A közönség felszabadultan röhög.) Pedig Cs. Gyímesi cikke
több ponton támadható,
és az jön át belőle, hogy a szerző az alcímezés ellenére mégsem tudja diáknak képzelni magát. A szerző elitista álláspontról érvel, és ezt be is vallja, az "eredendően arisztokratikus egyetemi alapeszmére" hivatkozva.
Szeme előtt a tisztességben előrehaladó, UFO-profi egyetemi kutatóműhelyek ideálképe lebeg, és elfeledkezik arról, hogy az egyetemek többsége a tömegtermelésben utazik. Ez totálisan igaz a romániai felsőoktatási helyzetre, ahol akkora a túlkínálat, hogy több egyetemi hely van, mint ahány középiskolás végez.
Ha ennek a professzor nincs tudatában – legalábbis cikkében ez a motívum még lábjegyzetelve sincs –, akkor hát akkor zavartan forgatjuk a kezünkben a bumerángot, vagyis a szakmai inkompetencia vádját.
Cs. Gyímesi Éva szerint a BKB a bezárkózáson dolgozik, "amelyikben máris a kontraszelekció konjunktúrája, a gyorstalpaló doktoripar hódít", és arra céloz, hogy az EU-s, pontosabban bolognai felzárkózás a "minőségi oktatást" valósítja meg.
Szabadna ehhez csak annyit hozzátenni,
hogy a romániai egyetemek többsége, így a Babes-Bolyai is a felzárkózás jegyében – és a magánegyetemek konkurencia-nyomásán beijedve – a 90-es évek közepén úgy döntött, szolgáltató tömegintézményeket csinál, ahová bemegy a diák, fizet és a végén papírcsákót hajtogathat a diplomából, ami mellesleg arra szolgál, hogy menet közben elcsíphessen egy mosogatói állást az Államokban.
Ebben a rendszerben mindenki jól jár: az egyetemnek és az oktatóknak nem kell megerőltetniük magukat "a minőséggel", akármit is jelentsen az, a diák a pénzéért meg négy évig lazíthat, vagy dolgozhat a szürkegazdaságban vagy feketén, aztán majd lesz valahogy.
És kicsoda a peches a sztoriban? Csak a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai és Cs. Gyímesi Éva. A BKB magyar egyetemért küzd döntő befolyású politikai és szakmai támogatottság híján, sőt szakmai ellenérdekeltség ellenében; a vitacikk szerzője pedig egy Cambridge-i műhelyekre hasonlító elitegyetemért az egyértelműen másfele ható piaci igények és nyomás ellenében.
A fenti példából nem tudunk másra következtetni, mint arra, hogy mind a négy személyiség már jó ideje a hogyan legyünk minél boldogtalanabbak című, romániai magyar közéleti játszmát játssza. A mostani helyzet azért kölcsönösen előnyös mindkét fél számára, mert mindannyian megerősítést kapnak ahhoz, hogy a szimbolikus társasjátékban a "méltatlanul kitámadott értelmiségi élcsapat" társadalmi helyzetét tölthessék be. Vulgárisan:
jut egy kis vikszolás a glóriákra mindenki feje fölött.
A szituáció szépen illeszkedik abba az elméleti modellbe, melyet Szilágyi N. Sándor már egy 1992-es cikkében azonosított (letölthető itt: Megérjük a pénzünket).
Micsoda öröm, hogy a leírás 14 év múltán is klappol, vagyis elég megbízható ahhoz, hogy egy "másztersz" dolgozat kutatási témájává váljék, 29 oldal plusz bibliográfia terjedelemben, és az egész cucc jól fog majd egy pöpec kis cévében, mellyel el lehet csípni a kismillió doktori apanázs egyikét. A fenébe is, ennyi haszna bárkinek kell legyen a tudásalapú gazdaságból (Zénó Tolerancia verziójában: a szórakoztató erdélyi körbecsesztetésből, történetesen Budapestre exportálva).
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!