AZONNALI KÉRDÉSEK ÓRÁJA
Szatmári-ügy: kijáróembernek kémkednie nem muszáj
Sipos Géza utolsó frissítés: 20:04 GMT +2, 2005. augusztus 29.A profi lobbistának ér annyit a diszkréció, s eszköze a flört is, akárcsak egy hírszerzőnek.
Jogászkodásnak tűnik, de érdemes az ún. "kémügyben" általános iskolás stílusban a fogalom meghatározásával kezdeni. A Wikipedia katonai, politikai vagy gazdasági előnyszerzés érdekében ellenséges vagy rivális országtól beszerzett "titkokról" beszél.
A román büntetőtörvénykönyv egyértelműbben fogalmaz: az árulás (ha saját állampolgár követte el), illetve a kémkedés (ha külföldi a ludas) államellenes bűncselekmény, mely életfogytiglannal vagy 15-25 év szigorított börtönbüntetéssel sújtható. (Érdekes, hogy az álhírterjesztés háború kirobbantása céljából című cselekményért csak maximum hét évet lehet ülni.)
A magyar büntetőtörvénykönyv szintén az államellenes tettek fejezetben tárgyalja a cselekményt: "hírszerzésért" két-nyolc év jár, illetve ha a kém államtitkot szolgáltat ki, 5-15 börtönév a büntetési tétel. A lényeg mindkét esetben az, hogy
"a Magyar Köztársaság ellen" folyjék a cselekmény.
Amit a Szatmári-ügyben tényszerűen tudni lehet – már amennyiben hitelt lehet adni névtelen mailcímről érkező képfájloknak (lásd Szkennelt verziók c. híradásunkat) – hogy feltehetően a Magyar Nemzetbiztonsági Szakszolgálat lehallgatta egy Lorin kódnevű személy telefonját, amint Magyar Bálint oktatási miniszter hivatali telefonján hívja őt. Nem Magyar Bálint telefonját hallgatták le, vagyis Lorin a célszemély.
A lehallgatás 2004 május közepén történt.
Azért ennyire nyakatekerten semleges a fogalmazás, mert a szkennelt iratokból nem, hanem csak a párbeszéd jellegéből derül ki, hogy a hívott fél egy hölgy, aki – úgy tűnik – flörtölget a miniszterrel. Hogy Lorin kicsoda, azt eddig csak a Cotidianul bukaresti napilap fogalmazta meg egyértelműen: az újság szerint Szatmári Ildikónak hívják.
Az is tény, hogy Szatmári Tibor a 2002-es magyarországi kormányváltás után 2005 januárjáig vezette a szövetségi elnök külügyi tanácsosaként az RMDSZ budapesti irodáját. Ám a sajtóban megjelent rövid életrajzokból hiányzik az a két év, amit Szatmári RMDSZ-mentesen töltött el 2000 és 2002 között, a sajtóiroda éléről való lemondása és a tanácsosi megbízatása előtt.
Felesége, Szatmári-Bajkó Ildikó az Oktatási Minisztériumban 2002 és 2004 között, majd a Határon Túli Magyarok Hivatalában idén április végéig dolgozott. Szintén április végéig volt a határon túli oktatást támogató, a tanügyi tárca által létrehozott Apáczai Közalapítvány kuratóriumi tagja.
Szatmáriék nyilatkozata alapján
még annyit tudni, hogy a feleség korábban megkapta a magyar állampolgárságot, illetve átesett C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon. Férje idén július közepén letelepedési engedélyt kapott Magyarországon – interjúikban azt is közölték, Budapest környékén építkeznek.
Az is tény, hogy államtitkot, nemzetbiztonsági érdeket sértő kémkedés esetén – magyarázza Gálszécsy András titkosszolgálatokat felügyelő volt miniszter – a lebukottakat felszólítják, 24 órán belül hagyják el az országot, illetve azonnal vizsgálati fogságba kerülnek. Az intézkedés súlyossága aszerint változik, hogy "baráti" vagy "ellenséges" ország részére folyt a kémkedés.
Hogy Szatmáriék jelenleg is Magyarországon élnek, abból az következhet, hogy jogi értelemben nem követtek el semmit. Szatmári-Bajkó azt állítja, önként távozott állásából, férjéről meg Markó Béla nyilatkozta azt, "mondjuk úgy, hogy nem tartottunk igényt a munkájára". Lakonikus magyarázatok.
Hogy mivel is foglalkozott a háttérben
a házaspár, érdemben eddig kevés sajtóorgánum firtatta, pedig a kémvád finoman szólva olyan súlyú gyanúsítás, melynek érdemes volna utánajárni – még akkor is, ha a dolog természetéből fakadóan a titkosszolgálatoktól nehezen szivárognak ki információk, hivatalos megerősítésre pedig egyértelműen nincs remény.
Tevékenységüket a legalaposabban eddig a Hírszerző.hu portál elemzése járta körül: névtelenül nyilatkozó kormánypárti és ellenzéki forrásokra hivatkozva tehetséges és hatékony lobbistáknak láttatja Szatmáriékat, akik "a Medgyessy-kormány időszakában rálátással és a lehető legnagyobb befolyással bírtak a magyar kormány határon túli politikájának minden elemére."
A Transidex úgy tudja, a Szatmári-házaspárnak volt még egy kényes szerepe: afféle "közlekedési rendőrökként" ügyeltek arra, melyik romániai magyar politikus hajthat be
magyar kormányzati utcákba.
Egy további szempontot ismét a Hírszerző fogalmaz meg: eszerint a Nemzetbiztonsági Hivatal azért kezdett nyomozni 2004 utolsó hónapjaiban az ügyben, mert úgy vélte, Szatmári "nagyköveti" állása csupán annak fedésére szolgál, hogy "a budapesti román nagykövetségen keresztül kapott bukaresti megbízásokat" teljesítse.
Szatmári ezt azzal cáfolja, hogy csupán a Magyarországon tartózkodó román állampolgárok szavazásának lebonyolításával foglalkozott a tavaly őszi parlamenti választások kapcsán (az RMDSZ-nek szüksége volt az erdélyi vendégmunkások, diákok stb. voksaira is).
A lobbi-befolyást a portál azzal mérte le, hogy Szatmáriék mennyi pénzt szerveztek romániai magyar ügyek, pontosabban az RMDSZ, pontosabban a magyar párt tisztségviselői által létrehozott alapítványok támogatására.
A Hírszerző.hu szerint Szatmári közvetített a 300 millió forintos erdélyi tévétámogatás ügyében, továbbá az informatikai és a gazdasági tárca 2003-ban kötött RMDSZ-es megállapodásai érdekében. Hogy a két utóbbi projektben mennyi pénz forgott, azt csak félig tudni; de mindkettő keresztülviteléhez szükséges volt Medgyessy osztogató jókedve.
Tegyünk hozzá egy MTI-hírt, mely szerint "a magyar költségvetés 2002-ben 250 millió forinttal, 2003-ban 200 millió forinttal, 2004-ben 228 millió forinttal járult hozzá az erdélyi magyar területek szélessávú internet közösségi hozzáférési pontjainak létesítéséhez. Az idén e célra mintegy 200 millió forint magyar költségvetési támogatás jut."
Hogy a gazdasági tárca Erdélyre is kiterjesztett, Az EU házhoz jön projektjének mennyi volt a költségvetése, arról nincs nyilvános adat.
A fenti, negyed- és félmilliárd forintos nagyságrendű összegekhez viszonyítási alap, hogy az Illyés Közalapítvány romániai kuratóriuma idén nyolc szaktestületben 190 millió 500 ezer forintot oszt ki mintegy 1200 nyertes pályázónak. A dolog pikantériája, hogy a Szatmári házaspárt által közvetített, diszkrét és nem jelentéktelen mértékű átutalásokról nem is igazán lehet tudni.
A portál forrásai továbbá cáfolják,
hogy a kémsztori igaz volna; mindenesetre "a Szatmári-házaspár ez év február-márciusban eltűnt a velük korábban munkakapcsolatban álló magyarországi és erdélyi ismerőseik látóköréből." Ugyanakkor érkeztek az első jelzések a médiához a nemzetbiztonsági nyomozásról és az állítólagos kémtevékenységről.
A Hírszerző.hu szerint a magyarázat egyrészt Medgyessy távozása, a Gyurcsány-kormány határozott szembemenetelése a – választási megfontolások miatt az RMDSZ által is felkarolt – kettős állampolgárság ügyével, továbbá a júliusban beért, Fidesz-RMDSZ kiegyezés. Hogy Szatmáriék kiestek a cukrospixisből, annak az is lehet az oka, hogy a magyar párt kormányra kerülve Bukarestből közvetlenebb úton is szerezhet pénzeket.
Ha a fenti történet igaz, akkor Szatmári-Bajkó Ildikó és Szatmári Tibor lendületes érdekkijárók, ámde akik távozásukat nem tudták a korábbi hatékonysággal megszervezni.
Hogy ki milyen összeesküvés-elméletet lát bele a sztoriba, egyéni szociális probléma. Annyiban egyetérthetünk, az igazán profi lobbizók képesek túlélni azt is, ha kapcsolataik egy féléven belül nemcsak egyszer – mint történt 2004 augusztusától mostanig –,
hanem akár háromszor is politikai kurzust váltanak.
Ha van valami kapcsolódási pont a hírszerzési és a lobbitevékenység között, az egyedül a diszkréció.
A profi lobbizók túlélik a kormányokat, nem ők buknak le, vagy bocsánat, meg, hanem inkább az általuk meggyomrozott miniszterek. És főleg: nagyon, nagyon nehéz róluk annyit és olyan vastagon pletykálni, amelyből ekkora sajtóbotrány kerekedik. Ja, és a 'flörtölés' tételt nem találni a büntető törvénykönyvekben.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!