2017. aug. 22. keddMenyhért
14°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
sipos.transindex.ro

KÜLÖNVÉLEMÉNY

Mit tett értünk a TIFF?

utolsó frissítés: 08:39 GMT +2, 2014. június 11.

Tizenhárom év után is még létezik a TIFF: szerintem ez a következetes aprómunka sikertörténete. Organikusan fejlődött, és intézményesült formában is megőrizte az ellenkultúrának legalább az illúzióját.




Tizenhárom év után is még létezik a TIFF: szerintem ez a következetes aprómunka sikertörténete. Könnyen megtörténhetett volna, hogy Tudor Giurgiu, Mihai Chirilov és a körülöttük szerveződő csapat megunja/egyik évben lenyúlja a zsét és lelép/túl korán nő túl nagyra/kiég. A TIFF-nek 2002 óta sikerült organikusan fejlődnie, másrészt intézményesült formában is megőrizte az ellenkultúrának legalább az illúzióját – bár ez csak félig-meddig illúzió, hiszen nem normális az, hogy egy ilyen happening költségvetése attól függjön, ki kit vált a kulturális miniszteri székben, valószínűleg van olyan ország, ahol a minisztérium könyörög azért, hogy támogathasson, és nem fordítva. Sikertörténet azért is, mert évről évre sikerült meggyőzni jelentős büdzsével rendelkező piaci szereplőket arról, hogy szponzorként erre költsenek, még akkor is, ha a válság miatt jelentősen szűkítettek is.

Az már látszik, hogy Tudor Giurgiu sem rendezőként, sem producerként nem lesz a román újhullám nemzetközi súlyú alkotója, és ezt szerintem valahol ő is tudja. Nagy, szép és vicces filmeket rendezett/szervezett (nekem az Undeva la Palilula és az idei TIFF-en a Cainele japonez volt átütő élmény), de a legfontosabb produkciókhoz nincs köze, elég, ha csak a 4 hónap, 3 hét és 2 napra vagy az A fost sau n-a fostra gondolsz. A TIFF-et mint folyamatot viszont én úgy értelmezem, mint egyetlen monstruózus filmsorozatot, amelynek Chirilov írja a forgatókönyvét, és Giurgiu a rendező-producer.

***

Nekem akkor jó a TIFF, ha egy-egy évben egy mozivá áll össze. Ez az idén valami miatt nem teljesen sikerült, hiányzott a rész, ami miatt évek múlva is úgy emlékszem vissza, hogy azt Kolozsváron láttam június elején, és tudom, hogy van esély rá, húsz év múlva is így lesz. Ilyen volt az elsőn a No Man's Land, a Mulholland Drive, a negyediken a Kill Bill 2., tavaly a Foxfire és az Act of Killing. „Előmozdítania kell a filmművészetet, nem visszahúznia. Olyan állapotot kell előidéznie, hogy ne tudd eldönteni, tetszett- e vagy sem, olyan kell legyen, ami már túl van ezeken a besorolásokon. Lehet elviselhetetlen, de ne legyen elhanyagolható” – mondta a filmek válogatásáért a kezdetek óta felelős ember 2005-ben a Transindexnek. Egy nappal a fesztivál után úgy látom, vagy sikerült az idén nem kifogni ezt a filmet, vagy pont akkor vetítették, amikor én még és már nem voltam jelen, vagy a válogatással, vagy a 2013-14-es filmterméssel van gond. Megkérdeztem erről két cinéphile-t, nekik is ez a benyomásuk.

***

Jogosan lehet azzal érvelni, hogy a TIFF és a mögötte álló szervezetek monopolizálják a filmes témát Kolozsváron, sőt országosan is vészesen nagy lett a befolyásuk. Egy nagy feszt három spinoff-fal (Bukarest, Csíkszereda, Szeben), egy zenei-mozifeszt (Gyulafehérvár), egy tematikus horror- és fantasyfesztivál (Berethalom), egy szervezési és pr-egyesület, két produkciós iroda, egy belvárosi ház Kolozsváron.

Impozáns lista, megkerülhetetlen intézménykonglomerátum, ennek minden hátrányával. Ezzel együtt kívülállóként az a benyomásom, hogy még mindig a film a fontosabb, a legfontosabb ebben a projektben. A 2014-es TIFF-en szerintem nem csak pénzügyi okai voltak a „vissza a mozikba!” fordulatnak, a multiplexekről való lemondásnak. A volt RADEF filmraktár megmentéséért folytatott kampány ugyan kevésbé sikeres, mint a szervezők remélték, de egyáltalán az az ötlet, hogy crowdfundinggal mentsük meg a kulturális örökségünk egy darabját, innovatív. (Kissé vicces, hogy jópár évtized után a román filmes szakma rácsodálkozik az első, elképesztő munkát végzett kolozsvári producerre, Janovics Jenőre...) A gátlástalan és itt-ott suttyó önmarketinget leszámítva – lást az Aperitiff fesztújság bármely számát – a TIFF jó irányba tart, és elképesztő teljesítménynek tartom, hogy tizenhárom év alatt ez többé-kevésbé mindig így volt. Hogy nem cseszték el. Hogy jövőre vissza akarok jönni.